Hajónapló: Rovinj / Unije / Ilovik / Brijuni / Rovinj – 1. rész

Első nap

2016. szeptember 11.

Ezúttal az Isztriai félszigetet célozzuk be. Nagy előnye a helynek, hogy nincsen igazából messze, ideális esetben 6 óra alatt kényelmesen le lehet érni. Így nem kell nagyon korán kelni, ami igencsak megviseli az embert, főleg az első napon. Némi alkohol és kávé persze segít, de nem az igazi az élmény.

Hajnali 3 órakor indulunk, hogy a reggel 9-re tervezett hajóátvételről ne késsünk le. Ilyenkor – ahogy lassan szlogenné válva mondani szoktuk – minden késés „már a mi időnkből megy”. És ez sajnos igaz is. Minél több időt töltünk a hajón annál jobb. Minden pillanat pazarlás a rendelkezésre álló időből, amikor még nincs átvéve az amúgy már menetkész hajó.

Úti célunk Rovinj, az ottani marinában van a találkozónk a charterező céggel. Minden flottul megy, kikötőt könnyen megtaláljuk, kocsit árnyékban parkoljuk le,  nincs messze a hajótól, sokat nem kell cipekedni.

Dávid intézi a hajópapírok átvételét illetve az anyagiak rendezését, én addig pakolom a kocsit, s egy bevásárlókocsin máris a hajóhoz deponálom a szállítmányt. Kiváló a yacht, kiváló az idő, s egyelőre a szél is csak 3-4 csomós. Ebben még a kiállás is ideális lesz, bár ahogy látom a csatorna elég szűk, kicsit több manőverezésre lesz szükség, nem zárható ki, hogy a hajót is el kell tartani a szemközti állásban kikötött vitorlástól.

Szépen megy a gépátvétel, minden megvan. Pufferek a helyén, stimmel a rovancs. Csak így is maradjon mire visszajövünk. Biztos ami biztos körbenézzük a hajót, sérüléseket keresve. Szerencsére nincs, bár a tőkesúlyt nem tudjuk ellenőrizni. Majd fogja a búvár, akinek a szavában meg kell bízni. A charterező cégnek nem érdeke, hogy átverjen bennünket és olyan hajótest vagy tőkesúly sérülésért tartson vissza valamennyit a kaucióból, amit már esetleg rajta volt korábbról. Ők is tudják: ha egyszer is megvezetik a kuncsaftot, akkor őket már el is vesztették, a későbbiekben biztos nem fognak tőlük bérelni.

Hajóval nincs gond, az emberünk lelép. Ő még fontos szerepet fog játszani a későbbiekben: a vitorlást ő veszi vissza, ez gyorsítandó mindig van nálunk 1 palack finom magyar bor kéznél. Ilyenkor már mindenki siet, s ez nem lesz máshogy ezúttal sem. A bor persze a búvár lemerülését nem minden esetben hiúsítja meg, de ha várni kell rá megvárjuk.

Indulás előtt kötelező egy stampedli pálinka. Nincs ez máshogy most sem. A kevés alkohol – amellett, hogy kitágítja a vérereket – segít levezetni a hajó átvételével járó izgalmakat. Igényesek és/vagy babonások ilyenkor Poszeidonnak, a tenger istenének is áldozhatnak azzal, hogy egy kevés nedüt a tengerbe löttyintenek.

A szél a part felől fúj, 3 csomó, időnként megerősödik 5-re. Mi kivárjuk a kellő pillanatot, a kötelek összehangolt kiengedésével és pici gázfröccsel már előre is mozgatjuk a hajót. Gázkar újra üresben, hajó finoman araszol. A csatorna szélessége valóban nem elég, muszáj egy előre hátra manővert megcsinálni, rásegítve az orrsugárral. Eltartani nem kell, könnyen reagál a hajó, szépen fordul. A kikötő kijárata 1 percre, még memorizáljuk, hogy hova kell visszaparkolnunk 4 nap múlva. Nem tűnik problémásnak a visszaállás sem, bár ez mindig az adott időjárási szituációtól függ. Ha nagy a szél vagy az áramlat, akkor új helyzet áll elő, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kikötő elhagyva, már biztonságos a mélység, robotpilóta bekapcsolva, irány a nyílt víz. Szél erősödik, 7 csomós, 8-as lökésekkel. Na, itt vitorlázás lesz. Esti úti célként már korábban belőve Unije szigete. Nyugodt vidékre vágyunk, nem hangos kikötőre. Unije erről szól. Csendes öblök, csodálatos partszakaszok, szép táj. Gazdag bójamezők! Ez kell nekünk. Nosza közelítsük meg.

A mai napon megteendő távolság 44 tengeri mérföld. Ehhez haladni kell. Ha csak motorozunk, akkor az átlagsebesség tartható kb. 7 mph/óra szinten, ami menetidőben 5-6 órát jelentene.

Szél erősödik, ahogy távolodunk a parttól már konstans 8 csomó. Vitorlázás mellett döntünk, bár a képződő hullámok miatt kicsit aggódunk. Várhatóan jelentősen meg fog dőlni a hajó. Belül mindent rögzítünk, nekiállunk kibontani a vitorlákat. Könnyen megy, az orrvitorla gyakorlatilag kirepül, a fővitorlát gyorsan kicsörlőzzük az árbócból. Jó ez a technika, sokkal kényelmesebb, mintha a bumm-on lévő zsákból kellene kihajtogatni.

Vitorlák beállítva, motor leáll. Menetsebességünk 6 csomónál állandósul, ami a kedvező széliránynak is köszönhető. Negyed szelünk van, talán jelenleg a legideálisabb. Hullámok időnként rossz ütemben csapják a hajó orrát, ilyenkor be kell bújnunk az árnyékoló ponyvák alá.

Időjárás az út során vitorlázáshoz ideális, stabil szél, közepes, maximum 1 m-es hullámok, napsütés. Hosszú volt a közel 23 mérföldes teljesen nyílt vizes szakasz Medulin és Unije között. Ez mindig kritikus. A szél is erősödik, hullámok is egyre magasabbak és csapnak át a hajó orrán. Van egy pont, ahol már visszább kell fogni a hajót és annak dőlését. Úgy döntünk, hogy behúzzuk a fővitorlát és csak az orrvitorlával haladunk tovább. Bár a hajó dőlése a csökkenő forgatónyomaték okán elviselhetőbb, sebességünk minimálisan csökken csak. Az utolsó szakaszon már Unije sziget déli oldalánál vitorlázunk, ahol a szél a sziget árnyékában csillapodik.

Este 6-kor érjük el Unije legdélibb kiszögellését, ügyelve a zátonyra, ami világítótoronnyal jól látható módon jelölésre kerül. Innen már csak egyenesen kell behajóznunk az Uvala Maracol öbölbe, ahol rajtunk kívül mindössze 1 hajó áll. Tisztes távolságban kötjük le a hajónkat. A bója nem ingyenes, viszont kapunk segítséget, úgyhogy a hajó hátulját is le tudjuk rögzíteni. Így nem forgunk éjjel.  Ellenőrizzük a csomókat elől és hátul. Jól fognak. Nem lesz gond. Az öböl védett, a windguru szerint tovább csillapodik a szél az éjszaka folyamán.

Maradunk. Rákészülünk az estére. Különböző finom italok garmadája várakozik behűtve, hogy újfent fogyaszthassuk. Vacsora gulyásleves, marhahúsból. Sokáig főzzük, de legalább van idő poharazgatni és beszélgetni.

A nap már hosszú. Korai kelés, könnyű iszogatás egész nap, vitorlázás egész jelentős távolságot megtéve. Vacsora finom volt, filmen bealszunk. Ez a nap már a kutyáké!

Második nap

2016. szeptember 12.

Nyugodt éjszaka után (érdekes: a hajón mindig úgy alszunk, mint a csecsemők) 7 órakor ébredek. Öböl csendes, semmi hullám, nap már elhagyja a horizontot. A szomszédok nem ébredeznek, Dávid is erősen szuszog a kabinjában.

Ritka pillanatok ezek. Talán egy csésze gőzölgő kávéval (3 in 1 Nescafe, mézzel) és egy aktuális napilappal (na jó nem aktuális, de előző napi) lehet ezt a legjobban élvezni. Az idő megáll. Érzékeid kitágulnak. Hallod a halkan susogó fenyvest a parton, azt, ahogy a víz lágyan nyaldossa a hajó oldalát, látod a kristálytiszta vízben a homokos tengerfeneket és halak tömegét. Más ember vagy egy pillanat alatt, minden gondod, problémád, napi aktualitásod más dimenzióba kerül. Minden olyan egyszerűvé és könnyűvé lesz. Őrizd ezt a pillanatot, ments át minél többet ebből az emelkedett mentális pillanatból a jövőbe. Sikerülni fog!

Az ihlet elillan. Ébred az öböl. A szomszéd hajón halk duruzsolás, a kajütből vízcsobogás. Dávid zuhanyozik. Indul a nap.

Reggeli gazdag: frissen sült bagett, szalámi, sajt, virsli, zöldség. Szétcsapva egy jóféle házi pálinkával. Jót tesz. Mindig. Ez tapasztalat.

Tervezés. Ma nem megyünk sokat, inkább lassúra vesszük a tevékenységet. Kényelmesen készülődünk. Csak 19 mérföldet teszünk meg. Ha jó a szél és nem durva a hullámzás kint a nyílt vízen, akkor ez 3-4 óra vitorlázás. Nem jelentős. Gyerekjáték.

11 órára szedjük össze magunkat. Motor jár, műszerek bekapcsolva. Hátsó kötél leoldva, Dávid az orrbójánál ügyeskedik. Lekötve, elengedve az is. Elhagyjuk az öblöt, motorral kihajózunk. A másik hajó már korábban távozott, ők másfelé tartottak.

Hullámzás az öblön kívül erősödik, ezt már bentről is láttuk. Szelünk jó, kb. 6 csomó, menetsebesség nem kényeztet különösképpen. Vitorlával 4,5 csomó. Illik a reggelhez. Lassú, kényelmes. Csak semmi kapkodás. Délután 3-kor motort kapcsolunk. Időben kellene odaérjünk, mivel a hely ismeretlen, nem tudjuk, hogy a bóják még kint lesznek-e. Ha beszedték őket akkor muszáj tovább menni, horgonyon nem éjszakázunk. Már nem. Soha többet.

Nem szedték be, így délután 5.30-kor már a bóján ringatózunk. Az öböl magányos, a partszakasz remek védelmet kínál a bora szél ellen, amit éjszakára és másnapra jósolnak.

Szokásos program. Koccintás, vacsorázás (ezúttal sertésszűz pácolva, majd teflonserpenyőben kisütve steak burgonyával), filmnézés, bealvás.