Kiállás a kikötőből

Gyakorlatlan hajósok életük során legelőször ezt a manővert kell végrehajtsák. Nem feltétlenül komplikált, viszont gyakorlati kivitelezése, majd annak sikeressége rendkívül sok dolgon múlik.

Ami a legfontosabb és ez egyben a hajózás egyes számú alapszabálya is, hogy a hajót mindig megfontoltan, előrelátóan, kellő körültekintéssel és kis gázzal mozgassuk.

A vitorlás bizonyos szempontból olyan, mint a vonat: tehetetlensége van, ha kitart a lendületet akár kikapcsolt motorral is jelentős távolságot tud megtenni, mire megáll. A lendületét meg lehet törni, ha az irányváltót hátramenetbe kapcsoljuk és nagyobb gázfröccsöt adunk.

Kiálláskor elég a hajót megindítani, utána rögtön üresbe is lehet kapcsolni, hogy a manőver közben a hajó ne gyorsuljon veszélyesen és feleslegesen fel. Ez a balesetveszély elkerülése mellett azért is fontos, mivel a pörgő hajócsavar könnyen feltekerheti akár a mi farkötelünket vagy bekaphatja a mooring kötelet is. Ezek kiszabadítása komoly idő és költség ráfordítást jelenthet, mivel ehhez nagy valószínűséggel búvárt kell hívni.

A vitorláscsapat rendkívül összehangolt együttműködése és gyors reagálása a fájdalommentes kiállás záloga.

Indítsuk be a motort, menjen alapjáraton. Soha nem engedjük el a köteleket álló motornál, hiszen ilyen esetekben a korrekció esélyét sem adjuk meg magunknak.

A kiállás megkezdése előtt hajtsuk végre a következőket:

  • Térképen nézzük meg, hogy merre van a kikötő kijárata. Az adriai kikötők többsége zsúfolt, nem egyértelmű, hogy merre van a kijárat és az esetek többségében táblával sincs jelölve. Meglepetést okozhat, ha bemegyünk egy zsákutcába, ahol a hajók között, esetleg jelentős szélben kritikus szituációba kerülhetünk.
  • Honnan fúj a szél: ez azért fontos, mert így lehet pontosan kijelölni, hogy melyik kötelet kell majd legutoljára kiengedni. Ha ezt tévesen választjuk meg, akkor a hajót keresztbe fújhatja a szél, ami miatt az rögtön eltér az ideális kikanyarodási ívről, s ez szerencsétlenebb esetben a kiállás sikertelenségével járhat. Az egy oldalon lévő hátsó és az első mooring köteleket mindig egyszerre kell kiengedni illetve vízbe dobni. A szélirány megállapítását követően jelöljük ki a kiállás megkezdése előtt elengedhető köteleket, amelyek mindig a szél alóliak. Ezeknek az adott időpillanatban nincsenek funkcióik, mivel a hajót a szél felőli hátsó kötél illetve a mooring tartja.
  • A kikötött hajónk két oldalán vannak-e további parkoló hajók, s ha igen, akkor azok milyen távolságra helyezkednek el: nem baj ha a szomszédos hajók teljesen rajtunk vannak. Újabb alapszabály: nem kell megijedni a hajó-hajó érintkezésétől. Mivel minden vitorlás kellő számú pufferrel van ellátva – ezt azért ellenőrizzük le személyesen például a hajó átvételekor – akkor a járműveken semmi sérülés nem fog keletkezni, sőt nagy szélben a szorosan hozzánk tapadva parkoló hajók segítik a kiállási manőver megkezdését, mivel a szél képtelen lesz elfújni a hajót a mozgásba lendülés előtt, így kevésbé kell kapkodni a kötélzet behúzásával és a mooring vízbe lendítésével.
  • Mennyire szűk a hely ahol el kell kanyarodni majd a hajóval, miután kijöttünk a parkoló állásból: ha van hely bőven és hajónknak elégséges vagy annál több tere nyílik a kikanyarodásra akkor a helyzet viszonylag egyszerű. Ha a csatorna szűk, célszerű felkészülni arra, hogy akár többszöri előre illetve hátramenetre is szükség lesz a hajó befordításához, amihez további segítséget nyújthatnak az egyes hajókon már rendelkezésre álló orrsugár hajtóművek. Aki a hajóvezető utasítására bedobja a mooring kötelet az legyen arra is felkészülve, hogy elől esetleg kézzel is el kell majd tartani a kiforduló hajónkat más, ott parkoló vízi járművektől.

Ha ezeket mind ellenőriztük, továbbá a hajón minden lerögzítettünk, akkor már csak három dolog van hátra. Csatlakoztassuk le az áramkábelt, tekerjük fel és tegyük be valamelyik ülés alatti tárolóba illetve vonjuk be a partra kijárást segítő hidat és – ha van ilyen – csukjuk be a fürdőplatformot.

Nosza induljunk. Nagyobb szél esetén is vannak olyan pillanatok, amikor az átmenetileg csillapodik. Álljunk készenlétben. A hajóvezető adja az utasításokat.

A kellő másodpercben végrehajtjuk a manővert az alábbiak sorrendjében:

  • motor beindítva, alapjáraton, orrsugár – ha van – és műszerek (navigáció/vízmélység) bekapcsolva
  • szélirány megállapítását követően bevonjuk a szél alóli hátsó kötelet illetve bedobjuk a szél alóli mooringot
  • kezünket a gázkaron tartva és figyelve az első csillapodottabb szelet utasítást adunk a hátsó kötelet illetve a mooringot kezelő személyzet részére a szél felőli kötelek bevonására illetve a muring vízbeengedésére
  • kis gázzal megmozdítjuk a hajót, majd rögtön vissza is tesszük üresbe a gázkart
  • ez idő alatt a bedobott szél felőli mooring lesüllyed a fenékre
  • a hajó orránál lévő társunk információja alapján hamarosan megkezdjük a kikanyarodási manővert, ahol a szituáció függvényében orrsugár hajtóművet használunk, vagy akár a hajó megállításával és tolatási manőverek végrehajtásával kikormányozzuk a hajót a csatornába, ügyelve arra, hogy a sodródó tat ne ütközzön a mellettünk lévő vitorlással

Fontos! Kis sebességnél a hajók könnyedén eltarthatóak akár el is lökhetőek egymástól, azaz társaink lehetőségekhez mérten álljanak készenlétben bármilyen hajótest-hajótest kontakt esetére.

A feladatokat gyorsan és határozottan végezzük, utasításokat egyértelműen és jól hallhatóan adjuk.

A kiállást követően rendezzük a köteleket, keressük meg vagy állítsuk be navigációnkon a következő úti célt és kezdjünk el nagyon figyelni a mélységre.

Kikötőkben jellemzően kotorják a medret, azaz szinte nulla az esélye, hogy a hajó tőkesúlya megüljön.

És még valami: jegyezzük meg, hogy honnan álltunk ki és oda hogyan találunk vissza, mivel az esetek többségében a kaland elteltével oda is kell visszaparkolni a hajóval.

Beállás a kikötőbe szintén tárgyalásra kerül.