Navigációs és egyéb műszerek használata

Korábban már utaltunk rá: hajózáskor kiemelt megfontolás az élet- és vagyonbiztonság. Lehetünk bármennyire is gyakorlottak a hajó manőverezésében, mozoghatunk a vitorlással a legszélsőségesebb időjárási körülmények között is nagy önbizalommal és biztonságosan, muszáj alaposan megismernünk a fedélzeti műszerek használatát. Mi mire való, hogyan tudjuk értékelni és alkalmazni a leolvasott információkat, miképpen programozzunk útirányt, hogyan nézzünk távolságot vagy akár csak azt hogyan ellenőrizzük le, hogy a bevitorlázandó út során semmilyen zátony, sziget vagy műtárgy nem veszélyeztethesse a biztonságos megérkezést.

Navigáció

A vitorlások mindegyike rendelkezik navigációs műszerrel, bár a kisebb hajóknál rendszerint csak belül, a kapitányi asztalnál található, apró, monokróm kijelzővel. A célra ez is alkalmas, bár lássuk be, nem praktikus. Menet közben gyakran kell ellenőrizni az irányokat, ilyenkor körülményes leszaladgálni a kajütbe.

Barátságosabb megoldás a fedélzeti navigáció, ami a nagyobb és modernebb hajókon már kormányállás közvetlen közelében helyezkedik el. Ez általában már minimum 7”-os színes kijelzővel rendelkezik, rendszerint Garmin márkájú. Az ilyen típusú műszerek kezelése egyértelmű. Azokon navigációs pontokat tudunk beállítani, azonnal látjuk ha a beállított irány például zátonyok miatt veszélyeket hordoz magában, de arra is alkalmas, hogy hajózási pontok közötti távolságokat ellenőrizzük. Mutatja a hajó aktuális sebességét, illetve az irányszöget, amit a robotpilótán kell beállítanunk. Két pont között a legrövidebb út az egyenes! Alapszabály, aminek figyelembe vételével időt és/vagy üzemanyagot tudunk megtakarítani, amelyek hosszabb szakaszok megtételekor akár jelentősek is lehetnek. A navigációra a legfrissebb térképek kerülnek feltöltésre, aminek segítségével nem csak a fontosabb kikötőkről, hanem bójamezőkről, horgonyzó helyekről vagy akár a parti éttermekről is tájékozódhatunk.

Ha a műszer kezelése elsőre idegennek tűnik, akkor bátran kérjük meg a charter cég személyzetét az eszköz használatának gyakorlati oktatására. Gyorsan megtanulható, később ez már rutinból kezelhető.

Általában német kuncsaftok használják a hajókat, ergo az esetek nagy többségében célszerű angol nyelvre átállítani a navigációt. Persze csak annak aki jobban beszél angolul….

Fontos! Tengeri navigációs programok beépített GPS modullal rendelkező okos telefonokra kevés pénzért kaphatóak. Mi a Navionics-ot használjuk, tableten is kiválóan működik, remekül követhető vele a menetirány. Érdemes ezt letölteni, főleg akkor ha a hajónavigáció csak a kajütben található.

Vízmélység, valós és viszonylagos szélsebesség, hajósebesség mérő komplex műszer

A hajóval történő manőverezéskor az egyik legfontosabb információ az aktuális vízmélység. A navigációs programok is mutatják, hogy az egyes helyeken mekkora a rendelkezésre álló távolság a vízfelszín és a tengerfenék között, de főleg partközelben, kikötőkben, öblökben, zátonyok vagy műtárgyak közelében ez nem teljesen megbízható. A vízfelszín az ismert apály-dagály jelenséggel folyamatosan változik, ezért mindig kövessük figyelemmel az aktuális vízmélységet.

Fontos! A hajó átvételekor tájékozódjunk, hogy mennyi a minimális, még javasolt és biztonságos mélység, amikor nem áll fenn a hajó tőkesúlyánál odaverése vagy akár a megfeneklés veszélye. Mindenképpen érdemes ezt elkerülni, mivel nagyon sok pénzünk bánhatja, szerencsétlenebb esetben a hajó megsemmisülése sem kizárható.

A mélységmérő műszer minden esetben méterben adja meg a távolságot

  • vagy a hajó legalacsonyabb pontjától (azaz a tőkesúlyának aljától) a tengerfenékig
  • vagy pedig a valós, vízfelszíntől a tengerfenékig

Ezt tisztázni kell a személyzettel a hajó átvételekor. Ez ugyanolyan fontos adat, mint az árbóc magasság. Magasabb árbócú hajókkal bizonyos hidak alatt, szorosoknál nem tudunk átférni (amit az apály-dagály tovább bonyolít), s könnyen totálkárossá törhetjük a hajót.

Ezen a műszeren általában váltani lehet a képernyőt. Képes mutatni a vízmélységet, a hajó sebességét, a szélsebességet illetve – ha ilyen érzékelővel is fel van szerelve a hajó – tengervíz hőmérsékletét.

Szélirány, valós és viszonylagos szélsebességet mérő komplex műszer

Vitorlabontás előtt a legfontosabb a szélirány és szélsebesség megállapítása. Ideális esetben a szélirány alkalmas az általunk elképzelt irányba történő vitorlázáshoz (ilyen a negyed, fél esetleg háromnegyed szelek), máskor viszont szembeszelünk van, amikor lehetetlen vitorlázva tartani az irányt. Hátszélben történő vitorlázás már komolyabb és a megszokottól eltérő ismereteket feltételez (lásd: pillangózás technika).

A szélirányt műszer nélkül is meg tudjuk állapítani, elég felnézni az árbóc tetején trónoló szélkakasra, ami minden időpillanatban mutatja a valós szélirányt. A szélsebesség egyszerűen becsülhető a szintén az árbóc tetején elhelyezkedő forgó tányérok forgási sebességéből.

Azaz nem vagyunk elveszve a műszer nélkül, de hagyjuk ezt a fajta tájékozódást inkább esetleg áramkimaradásból adódó helyzetekre.

A valós szélsebesség tengeri mérföld / óra mértékegységben vagy csomóban van megadva. Ez a szél tényleges sebességét és irányát mutatja, ami független a hajó mozgásától. Igazi információ értéke ennek van, mivel ez alapján tudjuk megbecsülni – már a vitorlák kihúzása előtt – hogy mekkora vitorlázási sebességgel kellene kalkulálnunk.

A viszonylagos szélsebesség tájékoztató jellegű. Ez figyelembe veszi a hajó mozgását is, kvázi a hajót veszi nyugvópontnak és ehhez viszonyítja a szélsebességet. Mi a valós szélsebességre kell koncentráljunk.

A beépített hajómotor működési paramétereit jelző komplex műszer

Motorral történő hajózáskor (motorozáskor) fontos, hogy betartsuk a hajó üzemeltetője által megszabott fordulatszám értékeket. Bár a fordulatszámmérő akár 4000 fordulat/perc-ig skálázva van fontos, hogy a motor optimális működése illetve az ideális üzemanyag felhasználás miatt nem ajánlott 2500-as percenkénti fordulat fölé vinni a motort még átmeneti jelleggel sem. A legjobb (és leggazdaságosabb) a 2000-es fordulat.

Ezen a műszeren találjuk a hajómotor gyújtáskapcsolóját illetve magát az önindító gombot, amivel a gyújtás ráadást követően működésbe tudjuk hozni a hajómotort. Az önindító külön akkumulátorról van meghajtva, azaz a hajó egyéb fogyasztói (lámpák, szivattyúk, rádió stb.) egy másik nagy kapacitású telepről működnek.

Itt olvasható le az is, hogy a mennyi időt üzemelt a motor. Ezt az óraállást mindig felírják mind hajóátadáskor, mind pedig hajóátvételkor.

Némely hajókon ez a műszer mutatja az üzemanyag szintet is. Hasonlóan az autókhoz ez is csalóka. Teli tanknál nagyon lassan csökken a mutató állása, később viszont drasztikusan megindul. Erre oda kell figyelni. A hajót mindig teli tankkal adják át, nekünk is teli tankkal kell visszavinni. Újabban a tankolási számlát is be kell mutatni, amiből az üzemeltető – leolvasva a fent tárgyal műszerről, hogy mennyit működött a motor – könnyedén megállapítja, hogy valóban vissza tankoltuk-e az elfogyasztott gázolaj mennyiséget.