Beállás a kikötőbe

A gyakorlatlan hajós számára (de még a gyakorlottak részére is bizonyos időjárási körülmények között) az egyik legkevésbé várt manőver a kikötőbe állás. Ez valóban egy sok ismeretlenes egyenlet, ahol ha csak egy változó váratlanul ér bennünket akkor máris megvan a baj.

A kikötői beállásra való felkészülésünk már a kihajózásnál elkezdődik. Az esetek nagy többségében oda kell a hajóval visszaállnunk, ahonnan kijöttünk, tehát célszerű már a kiállás előtt felmérni, hogy mi  lesz a legpraktikusabb visszaállási manőver. A hajók közötti csatornában előre vagy tolatva araszoljunk, mekkora távolság van az egyes hajók között, hogyan tudjuk ráfordítani a hajó tatját a parkolóhelyre. Ideális körülmények között szerencsére a hajó – feltéve ha mozgásban van – tolatáskor is jól reagál a kormány mozdulatokra, nagyon leegyszerűsítve úgy kell ezt elképzelni, mintha a kocsival tolatnánk és állnánk be két autó közé, vagy éppen járdaszegély mellé. Hangsúlyozom: ideális körülmények között. Amikor a szél nem jelentős és van tér a manőver végrehajtására, illetve az esetleg korrekciókra is.

Célszerű azt is előre feltérképezni, hogy amennyiben az itteni kikötőben fogjuk feltankolni a hajót mi is az egyszerűbb odaállási – a tankolás utáni elállást is már figyelembe vevő – manőver. Orral kössünk ki vagy tolatva, partfalhoz vagy csak a hajó hátuljával. Záporoznak a kérdések, de a gyakorlatban ezek az esetek többségében mégsem komplikáltak annyira és a válaszok sok esetben maguktól jönnek.

Ezen bevezető után akkor vegyük át a teendőket, az előkészületeket, figyelni valókat és a különböző szituációkhoz kapcsolódó megfontolásokat.

A hajó átvételekor mindig kapunk egy telefonszámot, amit probléma, vészhelyzet vagy csak egyszerű kérdés esetén bátran hívhatunk. A telefon általában annál a személynél csörög, aki átadta nekünk a hajót és ő lesz az a személy, aki segít is a hajó biztonságos beparkolásánál és stabil lekötésénél.

Mindig hívjuk fel időben, jellemzően 30-45 perccel a várható érkezés előtt. Ekkor neki is lesz elég ideje, hogy kiballagjon a megbeszélt mólóhoz és aktívan segédkezhessen az érkezésnél. Ha ezt elmulasztjuk akkor sok kellemetlenséggel szembesülhetünk, akár az is előfordulhat, hogy senki nem jön kiadni a mooring köteleket, s  ekkor kutyaszorítóba kerülhetünk: meg kell várni míg valaki érkezik, addig a hajót áramlatban vagy szélben, de tartani kell a sok-sok parkoló hajó között. Ha emberünk nem veszi fel a telefont, akkor a kikötő bejáratánál megadott frekvencia sávon is bejelentkezhetünk a kikötői ügyeletre és akkor tőlük (és nem a charterező cégtől) jön a segítség.

Itt már látjuk, melyik sorba kell beállnunk!

Időrendi sorrendben a következőképpen haladnak a feladatok:

  • Tételezzük fel, hogy a segítőnket elértük – ez azért az esetek 99%-ban így van – mi pedig közelítünk a kikötő felé. Használjuk bátran a navigációs térképet is, azok kellő részletességgel mutatják a kikötő struktúrát, akár a benzinkutat is, ha nem tudtuk pontosan azt kiálláskor memorizálni.
  • Figyeljük meg a szélirányt és a szélsebességet. Erősebb szélnél a hullámok miatt ne aggódjunk, a kikötőben a hatásos hullámtörők okán már gyakorlatilag nem lesz, maximum fodor a vízfelszínen. Ha nagy, 7-8 csomó feletti szelet tapasztalunk, akkor várhatóan a kikötőben is lesz némi szél, ami azzal a veszéllyel járhat, hogy a hajót elfújja a manőver közben.
  • Vitorlákat már bevontuk és rögzítettük. A far köteleket kössük vissza a hátsó bikákra, húzzuk át a sodrony-korlát alatt, majd felette átemelve – hogy a hajó lekötésekor a sodrony-korlát ne zavarjon be – és rendezve tegyük le a bika mellé.
  • Keressük elő a csáklyát (erre a mooring kihalászásához lesz szükségünk) és nyissuk le a kajüt lejárat felett lévő árnyékolót, amivel sokkal jobb látási körülményeket biztosíthatunk előre és az orrban segédkező társainkkal is könnyebben tudunk majd kommunikálni
  • Hajózzunk be a kikötőbe, sebességünket csökkentsük a megengedett érték alá. Küldjük egy társunkat a hajó orrába, aki szóbeli információkkal segítheti a parkolóhely leggyorsabb magtalálását, esetleg könnyebben észreveszi a parti segítőnket, aki általában jól láthatóan, integetve jelzi a helyet, ahová szeretné, hogy a hajót leparkoljuk.
  • Nézzük meg, hogy pontosan melyik csatornába kell behajózzunk és a szélerősség és szélirány függvényében hozzuk meg a következő döntéseket: lehetőség szerint a tolató manővert, ami már a végső beállást biztosítja igyekezzünk mindig szél alól csinálni, mivel ebben az esetben a hajót nem fogja elfújni a szél, mivel a hajó lendülete és a szél alóli irány együtt sikeresen kompenzálni fogja a szél, hajó oldalán és hátán ébredő kitérítő nyomatékát.
  • Figyeljünk a lekötött hajók moooringjaira. Ha nagyon közel megyünk hozzájuk akkor úgy a tőkesúly, mind a hajócsavarunk feltekerheti azt. Ez újfent búvár beavatkozását sejteti, ami kerülendő. Igyekezzünk a hajót a vízi út közepén tartani.

Fontos! A hajó akkor kormányozható, ha annak sebessége nagyobb, mint a vízé, ha mozgásban van. Azaz – főleg nagy szélben – mindig tartsuk egy minimális sebességet, hiszen addig tudunk urai maradni a helyzetnek.

Amennyiben a kikötőben jelentős áramlatok vannak (ilyen például a trogiri ACI Marina), akkor igyekezzük mindig azzal szemben hajózni, mert így biztosítani tudjuk a hajó haladási irányát és nem térít ki bennünket – esetleg egy másik parkoló hajóhoz – az áramlat.

Teljes szélcsendben és áramlatmentes szakaszokon viszont  a hajó stabilan tartható és kiszámíthatóan fog reagálni a kormánymozdulatokra.

Sose felejtsük el: kis gáz kis kár, nagy gáz nagy kár. Ne kapkodjunk, feleslegesen ne nyerjünk nagy sebességet kikötőn belül és bátran tegyük az irányváltót üresbe ha már megmozdítottuk a hajót. Ha van orrsugár hajtómű akkor ideje azt készenlétbe helyezni.

  • Itt a pillanat, amikor segítőinket a hajó elejére és oldalaihoz rendeljük, hiszen ők lesznek azok akik szükség esetén eltartják a hajót a szomszédos vízi járművektől. Ahol puffer a pufferral érintkezik ott nem lesz sérülés, ha viszont másik hajó orrához találunk nekisodródni, akkor az ott rögzített horgony csúnya és drága sérüléseket okozhat. Kis sebességnél társaink el tudják tartani a hajót.
  • Lassan, megfontoltan, kis gázzal majd üresben csorogva közelítsük meg a beállónkat. Állítsuk meg a hajót, kapcsoljunk hátramenetbe és egy közepes gázfröccsel kezdjük meg a tolatási manővert. Ha az tapasztaljuk, hogy nem jó az ív, akkor bátran álljunk meg, s kezdjük újra. Addig és annyiszor ameddig szükséges.
  • Ha a hajó tatja már közelít a mólóhoz akkor a csáklya használatára kiképzett társunk vegye át a parti segítőtől a mooring segédkötelet és hajó oldalánál vigye előre azt az orrban tartózkodóhoz, aki átmenetileg rögzítse a bikára.
  • Ökölszabály: szélben először mindig a szél felőli mooringot vesszük fel és kötjük le, akárcsak a szél felőli hátsó kötelet
  • Közben hátul már kidobhatjuk a hátsó köteleket a partra az ott segédkezőnek, aki ezzel a kötéllel behúzza a hajót az ideális távolságra a mólótól, hogy a híd biztonsággal kirakható és rögzíthető legyen
  • Az orrban lévő társunk készüljön arra, hogy az átmenetileg lekötött mooring kötélen engednie kell, hogy a hajót szükség esetén kellően hátra lehessen húzni.
  • Ha a hajó helyzete ideális akkor a segítő kiadja a másik mooring kötelet, amit szintén le kell kötni elől és kéri a másik hátsó kötelet is. Ezt követően a parti segítő kérheti a kormányost, hogy motorral, hátramenetben húzassa meg. Így jobban fog a mooring és stabilabb lesz a hajó.
  • Ezt követően leállítjuk a motort, rögzítjük a kijáró hidat és a kábelt elővéve áram alá helyezzük a hajót.

A kikötési manőver nem ördöngős dolog. Nem feltétlenül komplikált, de tény, hogy sok összetevős, az időjárás és szél körülmények jelentősen befolyásolják a végrehajthatóságát és szerencsétlen esetben itt lehet a legnagyobb valószínűséggel kárt tenni a hajóban.

Ezért: ha bizonytalanok vagyunk, túl nagy a szél, jelentős az áramlat, szűk a hely vagy az önbizalmunk még nem érte el a tetőfokát akkor bátran kérjük meg a parti segítőnket, hogy hozassa át magát a hajónkra és végezze el a kikötési manővert maga. Lehet, hogy ezért kis plusz pénzt fog kérni, de jelentős kellemetlenségtől is megóvhatjuk ezzel magunkat.

Mi biztatunk benneteket: ha nem kapkodunk és kis gázzal dolgozunk akkor menni fog.

Sok sikert!