Hajónapló: Punat / Susak / Rab / Punat

ELSŐ NAP

Dátum: 2016. augusztus 1.

Végre egy igazi nyári vitorlázás. Napsütés, meleg, könnyű fuvallat. Most inkább a pihenésre megyünk rá. Fürdőnadrág és törölköző a legfontosabb alaptartozék a csomagunkban. 2 éjszakát töltünk kint. Ebbe sok minden belefér. Ha jó a szél sokat vitorlázunk, de a motorozás sem rontja az élményt, s haladni úgy is lehet. Kicsit zajosabb, de túl lehet kiabálni a Volvo Penta blokkot.

A cél most a Krk szigetén található Punat kikötő. Régi barátunkat, Thomast keressük fel a Magna  Charter-től. Thomas jó srác, bár a hajóival mindig van valami apró probléma. Szerencsére a jóember tárgyalóképes, minden esetben kompromisszumos  megoldásra lelünk, de ezekről majd később. A kibérelt hajó egy Bavaria 45 típusú, 3-4 éves, de szép állapotú, nem lelakott yacht. Szeretjük, mert 4 kabinja van. Egy kabin nekem, egy Dávidnak plusz marad még gardrób és raktárszoba is. Három wc és három tusoló van. Azt hiszem jól elleszünk. Nem lesz gond. Lett persze, nem is egy, de ezekről is majd később.

Az időben történő kihajózás záloga a korai kelés és indulás Budapestről. Ezt mindig abszolváljuk, túl erős a motiváció, dolgozik az adrenalin, ha rajtunk múlna le sem feküdnénk, hanem indulnánk a tengerhez. Ez persze nem lehetséges, mert a hajókat soha nem adják reggel 8 óránál hamarabb át, sajnos az esetek többségében még így is utolsó simításokat végző takarítókat találunk, amely tény önmagában, garantáltan és minimum 1 órás csúszást jelent az indulásnál.

Krk sziget és Punat nincs messze: 500 km, 5 óra autózás. Ezt jól tudjuk, nem is indulunk hajnali 3 óránál hamarabb. A lejutás általában probléma mentes. Nincs forgalom, csend van és béke, csak a motor duruzsol finoman a 120 km/h-ra beállított tempomattal. Ez persze álmosító is. Dáviddal a bioritmusunk nem egyezik. Szerencsére. Ő induláskor hulla fáradt, én pedig a napfelkelte környékén kezdek beájulni. A munkamegosztás adódik: én általában levezetek  közel Zágrábig, onnan pedig Dávid barátom és hajóstársam ül át a volánhoz és meg sem áll a tengerig. Nem sok emberre merjük rábízni az életünket, még kevesebb mellett merünk elaludni autópályán. Egyelőre ez egy igazi szimbiózis: amíg a másik vezet addig az egyik bízik benne és közben alszik. Így gyorsan leérünk a tengerhez. Hazafelé persze ez mindig hosszabbnak tűnik, de ez már egy másik történet.

Az utunk ezúttal is simán telik, semmi vegzálás a határon, nem kobozták el az inni- és ennivalókat. Ennek régen megvolt a veszélye. A forgalom azért nagyobb. Főszezon van. Dőlnek le a tengerre a lengyel barátaink, cseh és szlovákok egyaránt.

A 8 óra már Punatban lel bennünket. Thomas persze nem elérhető, ő még alszik. Egyik hajó sem az övé amelyeket kiad bérbe. A tulajdonosok az ő cégét bízták meg azzal, hogy hasznosítsa holt időszakokban a vitorlásaikat. A bérlésből jutalékot kap. Ebből él. Szépen, nyugodtan, nem kapkodva. Ott tartunk tehát, hogy Thomas alszik, segítői, akik haptákban állva kellene várjanak bennünket a kikötőben szintén sehol. Szerencsére a hajó nevét tudjuk, s mivel nem először vitorlázzuk könnyen meg is találjuk a kikötőben. Látszólag kitakarítva, felkészítve. Hogy meg is van-e tankolva?! Az is kiderül hamarosan.

Sok-sok további telefon hatására, de végül előkerülnek a fiúk, akik jó ismerősként üdvözölnek bennünket. Konstatáljuk, hogy elég nagy a szél, segítőink jelzik is, hogy sokan mondták le a mai kifutást és a problémák elkerülése végett döntöttek úgy, hogy a kikötőben töltik a napot. Minket nem ilyen fából faragtak. Mi nem a kabinban ücsörgés miatt jöttünk. A kollégák tájékoztatnak, hogy kint már 16-18 csomós a szél, jelentős hullámokra kell készülnünk. Nem az első eset, bízunk a hajóban (és a tőkesúly visszatérítő forgatónyomatékában) és persze magunkban is. Közben Thomas is előkerül. Feje zilált, borostás. Most ébredt, nem kétséges. Gyümölcs nincs hajón, jó horvát sör sem. Valójában egyszer sem volt még, bár a kezdet kezdetén ezzel próbálta magát a nagy átlag charterező cégekkel összevetve  a saját vállalkozását fényezni.

A srácok a hajót kb. 5 perc alatt átadják, nem foglalkoznak különösképpen a check list átnézésével. Mi azért erre fordítunk időt: vitorlák nem szakadtak, pufferek megvannak, üzemanyagszint ellenőrizve. Tesszük a nagyolt hajóátvételt annak biztos tudatában, hogy a visszavétel sem lesz túl komplikálva.

Nehezen állunk ki a hajóval, nagyon fújja a szél. A nap egyre melegebben süt, s ez némi vigaszt nyújt. Hiába várjuk az átmeneti szélcsendet vagy a szél csitulását, ez nem következik be.  Türelmetlenek vagyunk. Menni akarunk. Elől nagy a hely, simán be tudunk fordulni a kifelé vezető csatornába. Nosza, próbáljuk meg.

Szél alóli kötél és mooring elengedve. Motor jár, orrsugár bekapcsolva. Fürdőplatform behúzva, palló bevonva, elektromos kábel feltekerve, elrakva. Szél felőli kötelek is gyorsan elengedve. Hajó megindul. Hoppá: máris ráfújt a mellettünk álló hajóra. Semmi gond, Dávid szalad, a hajót próbálja ellökni. Részsiker. Bár a pufferekkel eltartva, de végig szánkázunk a másik hajó oldalán. Ilyenből általában nincs kár. Szinte már kiszabadultunk a helyünkről, amikor észleljük, hogy a tőkesúlyunk gyanúsan vonszol valamit. A mooring segédkötelet. A szomszéd hajó mooringja belénk akadt. Ez nem jó. A hajó már a csatornában, szél fújja erősen, mi pedig hánykolódunk a szomszéd hajó mooring kötelének béklyójában. Ilyenkor egy megoldás van: próbáljuk motorral tartani a hajót egy helyben, miközben igyekszünk a hajó oldalát a mellettünk lévő hajók horgonyától eltartani. Ha valami, akkor az tud kárt okozni. Közben riasztjuk a part személyzetet, akik hamar ott is teremnek. Ilyenkor le kell oldani a szomszéd hajóról azt a mooringot, amely beleakadt a tőkesúlyunkba. Ezt gyorsan abszolválják, aminek hatására lemerül a kötél a fenékre, s lecsúszik a tőkesúlyról.

Végre. Szabadok vagyunk. Irány a kijárat és a nyílt víz. Célállomásunk Susak sziget. Jól ismerjük, nem először megyünk oda. A távolság 40 mérföld, meglehetősen ambíciózus, főleg a jelentős szél tükrében. Egyelőre egészen időben vagyunk, 10 óra sincs és szerencsére későn is sötétedik. Jók vagyunk. Első stampedli pálinka elfogyasztva. Lassan elhagyjuk a punati öblöt. Kint jelentős a szél, bár nem sokkal nagyobb, mint a kikötőben. Nem a szárazföld felől fúj, azaz ez nem bora. Iránya dél-nyugati, számunkra ideális.

Úgy döntünk, hogy egyelőre csak az orrvitorlát húzzuk ki, azzal is tudunk egy  6 csomós sebességet tartani. Hullámok nem annyira vészesek, mint gondoltuk, bár a kabinban nem tanácsos lent tartózkodni, mert rosszulléttel járhat. Sokan nincsenek kint a vízen, tényleg megijedtek a széltől.

Sokszor és csúnyán  csapnak oldalba a hullámok, kellemetlenül megdől a hajó. Komfortérzetünk határozottan romlik. Újabb nyelet pálinka ezen segít. Jó lenne már odaérni. A kiserdőnél (Mali Losinj sziget déli csücske) érezzük, hogy megcsináljuk. Innen Susakig már keményen nyílt a tenger. Csak a párába burkolózó sziget sötétlik a távolban. Ez már a mai napra tervezett utolsó 9 mérföld.

Gond nélkül odaérünk. Tágas bójamező a sziget észak-keleti oldalán. Nincsenek sokan. Az öböl nem eléggé zárt, ha megváltozik a szélirány nekünk is kellemetlen lehet. A megnyugtató bójás kikötés feltétele a jó állapotú bójakötél – amivel a bója a tengerfenéken elhelyezett beton nehezékhez van rögzítve  – és a nyugodt tenger. Az előbbiben maximum reménykedni tudunk (bár ahol fizetős a bója, ott karbantartják és cserélik is rendszeresen), az utóbbit viszont a neten (windguru) tudjuk figyelni.

A helyzet nem biztató, mivel – bár a szél erősségének csökkenését jelzik – a szélirány változik észak, észak-keleti-re fordul. Ekkor már nem védett kellőképpen az öböl, viszont elég késő van már ahhoz, hogy bárhová tovább álljunk. Hajó lekötve, bója kifizetve.

Indul az este. Szokásos programok. Úszás, zuhany, egy jó koktél vagy kettő, főzés, filmezés és beájulás. Ez a korai kelés egyenes következménye.

MÁSODIK NAP

Dátum: 2016. augusztus 2.

Verőfényes a reggel. Csodálatos. A szél sokat csendesedett. Ébredezünk. Kávé megcsinálva, újság kikészítve. Kezdődik a reggeli rítus. Gondolatok ébrednek, motivációs szint exponenciálisan növekszik. Azt érezzük, hogy mindenre képesek vagyunk. Sarkaiból is ki tudnánk fordítani a világot.

Az éjszaka kicsit más volt. Többször voltunk kint. Na nem a mellékhelyiség látogatása okán. Nem. A szélirány éjfél után megváltozott, s egyre magasabb hullámokat generált, amik erősen verték a hajót. Ilyenkor feszülnek a kötelek, a képződő erőhatás többszöröse a nyugalmi állapotnak. Ez mindig egy problémás helyzet. Ekkor nem igazán lehet aludni. Féltjük a hajót, féltjük az értékeket. Ki és be járkálunk zseblámpával és figyeljük (jobbára inkább követjük)  az eseményeket. Ébernek kell lenni, ha történik valami akkor azonnal kell reagálni.

Egyszer megesett velünk, hogy Rab szigetének egyik kellemes öblében, gyakorlatilag tükörsima vízen lehorgonyoztunk. A tengerfenék homokos volt, látszólag jól fogott a horgony. Biztos , ami biztos a partra is kikötöttük a hajó, két oldalra. Ez az esetek többségében már többszörös biztosítást jelent, de nem minden esetben. Mi ezt tapasztaltuk ekkor meg. Talán itt töltöttük az utolsó éjszakánkat horgonyon, azóta sosem tettünk ilyet és várhatóan nem is fogunk. S hogy mi történt?! Éjfél után, teljesen váratlanul olyan intenzív szél támadt az öböl bejárata felől, hogy az egyébként szinte teljesen védett területen közel 1,5-2 méter magas hullámok jelentek meg, amelyek a hajó elejét kezdték ostromolni. A vak sötétben hol elöl, hol hátul néztük zseblámpával a horgony és a kötelek feszességét, s megpróbáltuk a part menti sziklákhoz viszonyítani a helyzetünket. Sajnos meg kellett állapítanunk, hogy sodródunk hátrafelé. Annak ellenére, hogy a parti fákhoz kötött kötelek annyira feszültek, hogy azon ki lehetett volna kötéltáncos jelleggel ballagni a partra. Engedett a horgony. Közeledtek a sziklák. Ekkor már hajnali 2 óra volt és a helyzetből fakadóan egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Döntést kellett hozni. Ha nem hagyjuk el az öblöt, akkor előbb utóbb megfeneklünk a sziklákon. Az éjszaka közepén. Pokoli alternatíva. Akkor inkább induljunk. Motor jár, Dávid előremegy, hogy megpróbálja leoldani a bikákról a parti köteleket, de úgy feszül, hogy lehetetlen. Talán, ha megmozdítom előre a hajót a széllel és hullámokkal szemben. Próbálkozásra nincs idő, Dávid egy éles kést vesz magához. Ha máshogy nem megy, akkor le kell vágni a köteleket a bikákról. Szerencsére az ötlet jó volt, sikerült motorral kicsit tehermentesíteni a bikákat, így behúzható volt a horgony és leoldható a kötél. Ezerrel vágattunk ki a vaksötétbe. Az utolsó pillanatban. A sziklák már csak körülbelül 5 m-re voltak mögöttünk, a mélység a 2,5 m. Ezt megúsztuk. Pirkadatig fel-le hajóztunk a nyílt vízen. Régen örültünk ennyire egy napfelkeltének. Később visszamentünk a kötelekért, de a hullámzás az öböl irányába még mindig akkora volt, hogy csak az egyik kötelet tudtuk begyűjteni. A másik még talán most is ott van…..

Vissza Sususakra. Az éjszaka, bár nyugtalanul, de eltelt. A nagy hullámzás ellenére a bója jól tartott. Ha kipihentek nem is voltunk, de az éjszakát kármentesen végigcsináltuk.

A szokásos reggeli teendők végeztével térképet nyitunk. Úti célnak Rab szigetét, azon belül is a fővárost, Rabot célozzuk be. Távolság 28 mérföld. 4-5 órát biztos hajóznunk kell. Ha vitorlázni is akarunk akkor kicsit többet. Elindulunk. A kiserdőnél úgy döntünk megállunk fürödni. Ehhez a legegyszerűbb egy közel lévő másik öblöt ( ez inkább egy védett csatorna, 2 bejárattal) veszünk célba, ami Ilovik szigeténél található. Fürdés, úszás. Kicsi lazítás. Délidő van. Disznóval (ez a kis gumicsónak, motorral) kimegyünk Ilovik városába, ami egy nagyon pici, hangulatos halászfalu vagy 10 házzal, de egy remek étteremmel. Gyors Przene Ligne pelinkovac-cal. 1 óra múlva már elhagyjuk a vidéket és nyíl egyenesen a rabi kikötőbe tartunk. Innen már vitorlázunk. Útközben nagyon figyelünk a zátonyra, ami már 1-2x már majdnem megviccelt bennünket. A semmiből tűnik fel és mindössze egy rozoga világítótorony jelzi.

Telefonon hívjuk a barátunkat Rabon. Jelezzük érkezésünket. Ő hamarjában belvárosi partfalat foglal számunkra. Időben hajózunk be, előtte a kikötőben lévő benzinkútnál megtankolunk. Itt egyszerűbb, mint Punatban.  Hajót lekötjük elől hátul. Szokatlan módon a helyi emberünk mellett egy hivatalos közeg is vár. Rutinellenőrzés a kikötő parancsnokság részéről. Kiadunk minden papírt, persze olyat is kér, amiről fogalmunk sincs, hogy micsoda. Munkaideje lejár közben, kéri halasszuk másnap reggelre a folytatást. Este további része már rutin jelleggel zajlik. Vacsora, iszogatás, naplóírás. Meghallgatjuk Andrea Bocelli egyik számát, s hozzá vörösbort fogyasztunk. Valami ária. Vagy ahhoz hasonló. Későre jár. Eldőlünk.

HARMADIK NAP

Dátum: 2016. augusztus 2.

Nyugodt éjszaka. Partfalnál, kikötőben általában az. A város éledezik. A főtéren lévő kávézóban fogyasztjuk el a szokásos reggeli feketét. Itt ismernek bennünket. Az idén harmadjára vagyunk itt. Elidőzünk. Ma már vissza kell vinni a hajót, délután indulunk haza. Punat 20 mérföld, 3,5-4 óra hajózás. Nem vészes. Elég 10,30-kor indulni, így délután 2 óra környékén már a kikötőben lehetünk. Mivel előző nap megtankoltunk úgy döntöttünk, hogy vitorlával tesszük meg a távot.

Tojásrántotta reggelire. Gazdagon. Szalonna, hagyma, sonka. Jó az állaga. Ahogy szeretjük.

Közben megjelenik barátunk a kapitányságról. Még mindig hiányolja a hajó regisztrációs papírjait. Thomas a vonalban. Ő is tárgyal a felügyelővel. Nem kellett volna ezt neki megengedni. A helyik nem szeretik a túl nagy arcú külföldieket, főleg akkor nem ha nem tolerálják a helyi szabályokat. Thomas (túl) nagy arcú és nem tolerálja. Már bent vagyunk a kapitányságon. Emberünk őrjöng, már a korábban kilátásba helyezett 600 Eur büntetés ellenében sem akar elengedni bennünket. Thomas hajtogatja a magáét, nem érti meg, hogy itt most nem a kérdés, hogy ő mit hisz. Sokkal inkább az, hogy mivel lehetne meggyőzni a hatóságot, hogy elengedjen bennünket. Nem megvesztegethetőek. Azzal csak rontanánk a helyzetet. Itt csak a normális beszéd stílus segít. Szerencsére ez nekünk megvan, Dávid pluszban még horvátul is tud.

Végül meggyőzzük a felügyelőt, bár rámegy 2 óránk és 100 euronk. De legalább elmehetünk. Később Thomasnál persze behajtjuk az összeg egy részét, ő is belátja, hogy ez nem a mi hibánk volt. Ő a ludas. Megint.

Az út Punatba már szépen telik, hosszan vitorlázunk, csak a kikötő bejáratát közelítve vonjuk be a vitorlákat. Üzemanyag fogyasztásunk szerény. Összességében nem mentünk sokat motorral.

A beparkolás problémamentes. Hajót gyorsan átveszik. Egy párnát keresnek rajtam, de nem volt túl életszerű, hogy elloptuk volna. Ez úgy tűnik fontosabb, mint a vitorlák állapota vagy a pufferek száma, mivel azokat meg sem nézik.  Tanulság: a párnákat mindig darabra vegyük át! Kauciót ennek ellenére visszakapjuk.

16 órakor tudtunk elindulni. Hazaút eseménymentes. 21 órakor látjuk meg a Budapest táblát.

Egészségünkre!