Hajónapló: Trogir / Pokol-szigetek / HVAR / Trogir

Első nap, 2016. november 21.

Zárul a 2016-os szezon. Ha most gyorsan nem sűrítünk bele egy vitorlázást, akkor várhatunk további 4 hónapot mire újra láthatjuk a tengert. Igencsak késői ez az időpont. A charter cégek többsége ilyenkor már a szárazra tett hajó flottájuk tárolását kezdi meg, maximum néhány cég kínálhat még vitorlásokat. Bizonytalan az időjárás is, bár nagyon délen még reménykedni lehet magasabb hőmérsékletekben. A magas persze viszonylagos, hiszen az éjszakai minimumok így is 3-4 fok vagy akár fagypont körül alakulhatnak, s napközben sem kúszik 12-14 celsiusnál magasabbra a hőmérő higanyszála. Persze, ha ez napsütéssel párosul, akkor mindjárt más a hőérzet, s nem lesz okunk a panaszra.

Környezetünk igyekszik lebeszélni bennünket, mondván: „megvár az Adria, ilyenkor sokkal veszélyesebb, nyáron kell menni stb. ”.  Ebben valóban van némi igazság, de mi már nem akarunk és nem is tudunk várni az áprilisi nyitó túrára. Belefogunk a szervezésbe. A foglalás nem megy könnyen, kevés hajó közül lehet választani és azok közül is még kevesebben van gázolajjal működő állófűtés. Végül találunk egy céget. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy pont tőlük és pont ezt a hajót béreltük a 2016-os szezon nyitáskor. Egy kiváló állapotú, 39 lábas Jeanneau Sun Odyssey, 3 kabinnal és egy nagyon kényelmes zuhanyzóval és WC-vel. Viszonylag kisebb a hajó, de ez semmi nehézséget nem okoz, lévén ketten vagyunk a fedélzeten. A kisebb hajót amúgy vitorlázni is könnyebb, első bálozóknak, kezdőknek különben is javasolt a kisebb hajó. Egyszerűbb manőverezni, kevesebb probléma adódhat. És az egyik legfontosabb: gyorsabb kifűteni is. A hajót befoglaltuk, bár elég furán néztek ránk. Csak fanatikusok jönnek ilyenkor a tengerre. Apró kulisszatitok, hogy ilyentájt nagyobb az esélye a dinamikus szeleknek, izgalmasabb vitorlázásokat eredményezve.

 

Horvátország délebbi régiói komoly távolságra fekszenek Budapesttől. Ezekre a részekre nem 6 óra az út, hanem adott esetben 8,5 óra, ami hosszú idő kocsiban. De továbbra is hisszük – bár ennek valóság alapja viszonylag bizonytalan – minél délebbre megyünk, annál melegebb van és jobb az idő. Aztán ez persze vagy így lesz vagy nem. Nos ennyit az előzményekről.

Hajnalban indulunk. Gyakorlatilag egyikőnk sem aludt. 1 órakor már állok ki a garázsból, Dávidot 1.30-kor veszem fel. Késés. Így már nem lesz reggel 9 órakor hajóátvétel. Az út eseménymentesen telik, felváltva vezetünk. Már világosodik, amikor a Dinári-hegység hágóin átmegyünk. Meglepődünk. Minden havas, a külső hőmérséklet -1 fok. Mi lesz ebből?! Az előrejelzés napsütést ígért, bár a hét második felére igen intenzív hidegfront érkezik, ami viharos, akár 90 km/h-ás széllel is járhat. Már a szerda délutánt is emlegették, reméljük addig nem jön meg, amíg a hajót kora délután leadjuk. Trogírba végül 10 óra előtt valamivel érünk le.

Zajlik a hajóátvétel. A csapat megismer bennünket. Kiemelt figyelmet fordítunk ezúttal a vitorlázatra és az azt mozgató kötelekre is. Sokat szeretnénk használni őket. Sajnos a hajóknál nem feltétlenül vannak ugyanolyan módon rendezve a kötelek. Érdemes ezt pontosan memorizálni, hiszen a háborgó tengeren sokkal macerásabb lehet kitalálni, hogy például melyikkel lehet feljebb húzni az orrvitorlát.

A trogíri sétány üres, néhány helyi ember rohangál mindössze. Nincsenek ilyenkor turisták. Az ACI Marinaban a hajók legtöbbje kiemelve télire. A híd alól erős az áramlás kifelé. Egyszer ez már megtréfált bennünket. Annyira intenzív, hogy egy alkalommal – mikor éppen az ACI Marinaba kellett visszavinni a hajót – negyedjére sikerült csak bekanyarodnunk abban a kis csatornába, ahol a hajónk parkolása kijelölésre került.

Trogir, Marina Seget

Már-már azon morfondíroztunk, hogy szégyen szemre megkérjük a charterező cég személyzetét, hogy álljon be ő hajóval. Annyira tolt rá bennünket az ott parkoló hajókra, hogy nem tudtunk ellene tenni semmit, csak azt, hogy nagy gázzal visszatolattunk és újra meg újra megpróbáltuk. Rájöttünk, hogy a klasszikus, kis sebességgel való megközelítés esetén nem tudjuk irányítani a hajót. Beálltunk az áramlattal szembe, nagy gázzal megindítottuk a hajót, majd az utolsó utáni pillanatban élesen bekanyarodtunk a csatornába, ahol szerencsére az áramlat hatása már nem érvényesült. Ezek azok a helyzetek, amikor a megszokott formulák már nem működnek. Nem baj, legközelebb már ez is menni fog.

Vissza a túránkhoz: a Pokol-szigeteket célozzuk be. A távolság 24 mérföld, ezt elméletileg bő 4 óra alatt be kell vitorlázzuk. A Pokol vagy más néven Pakleni-szigete az egyik legérdekesebb látványosság a környéken, a Hvar-öböl előtt terül el. Egy igazi kis, érintetlen, üde mediterrán szigetről van szó, sok sok kis öböllel, horgonyzó és bójás helyekkel. Innen már Hvar városa is könnyen megközelíthető. Nosza derítsük fel a vidéket. Vitorlákat fel! A nyílt vízen 12 csomós szél fogad bennünket, kellemetlen hullámzással. Először csak az orrvitorlával kísérletezünk, de már azzal is szépen bedől a hajó. Később óvatosan ráengedünk a fővitorlából is. Lendületesen haladunk, menetsebességünk konstans 6-7 csomó körül mozog. Gyomrunk nem háborog a hullámok miatt, elkezdünk Betonozni (becherovka+tonic). Ettől mintha a hajó gyorsabban menne. Mintha. Hvar-szigetének észak-nyugati csücskénél jobban kell figyelni. Itt kis szigetek között kell átnavigálnunk, nagyon figyelve a vízmélységet és a zátonyokat.

 

A Beton fogy, hangulatunk emelkedik. 16 órakor elérjük a Pokol-szigetek északi csücskét. Alacsonyan jár már a  nap. 1 órán belül sötét van. Célszerű lenne lassan megállni. Korábban kinéztünk a sziget nyílt víz felőli oldalán egy hangulatos öblöt, ahol – a térképek alapján – kicsi beton móló is van. A szél szempontjából védett, Bora szelek idején ez ideális. Végighajózzuk – immár motorral – a szigeteket dél felől. Megvan az öböl. Látjuk a stéget. Messziről kicsinek tűnik, de nem rettenünk meg. Valóban: bár a vízmélység a beton stég mellett megfelelő (2,7m), de a móló szélessége kisebb, mint a hajó hossza. Nem baj, próbáljuk meg. Odaállunk, a hajó elől-hátul 2-2 m-ert túllóg a stégen. Beton tuskók is vannak. Ahhoz erősen hozzákötünk. Ki be ugrálunk, mint a mérgezett egerek, Dávid elől, én hátul kötöm le. S közben arra is figyelünk, hogy a hajó ne sodródjon el. Végül abszolváljuk. Kötelek úgy megfeszítve, hogy a kezünkön még a bőrt is kidörzsöljük. Lassan megnyugszunk. Itt éjszakázunk. A nap már lement, erős a szürkület. Váratlan hullámzás kezdődik a nyílt víz felől, fordul a szél! Ennyit a windguru-ról. A hajó neki-neki csapódik oldalfalával a mólónak. Szerencsére sérülés nincs, a puffer eltart. De így alvás nem lesz: „Dávid, menjünk tovább, keressünk egy másik öblöt vagy kikötőt”.

 

Pokol szigetek

Lassan itt a teljes sötétség, mi pedig hajózunk ki az öbölből. Egy lehetőséget találunk: kicsit drága, de biztonságos és közel van; Palmizana ACI Marina. Sötétben hajózunk be, csúnyán (bár biztonságosan) sikerült a kikötés. Ez már megnyugtató. WC és zuhanyzó is van, forró vízzel. Csoda, hogy az évnek ebben a szakában is nyitva. Bár a tengeren egy lelket nem láttunk, itt áll bent pár hajó.

Szokásos esti programok: iszogatás, főzés, filmnézés, beájulás. Éjjel vihar jön, hajnali 3-kor felhőszakadás és dörgés ébreszt. De jó, hogy nem maradtunk a kis öbölben. Kár nincs, kicsi riadalom, de alszunk tovább.

Második nap, 2016. november 22.

Felhők elvonulnak, szűrt napfényre ébredünk. Az ACI Marina pazar, jól felszerelt. Part- és zuhanyzó látogatás. Reggelit követően elhatározzuk, hogy megkávézunk Hvar városában.  A 4000 fős város város a Hvar-sziget délnyugati végén fekszik egy nagy és védett öböl mélyén. Kikötője miatt, már az ókortól hadi bázisként funkcionált. Ma hajósok és nyugalmat keresők körében nagyon népszerű. A város gyönyörű látnivalóival és természeti szépségeivel varázsolja el az ide látogatókat.  A XIII. és XVIII. század között a Velencei Köztársasághoz tartozott. Ekkor volt Hvar fénykora. A legtöbb épület is akkortájt épült fel. Gyönyörű főterén kávézók és éttermek találhatóak, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a hangulatos hajókikötőre. Nos itt kávéznánk akkor kérem tisztelettel.

Öbölt becélozzuk, majd az első szabad halászbójára kikötjük a hajót. Reméljük a tulajdonosa nem érkezik addig vissza a halászásból, míg mi a városban vagyunk. Disznót beüzemeljük és azzal kimotorcsónakozunk a partra. Biztonságosan lekötjük, nehogy leoldódjon a csomó. A kávé kellemes, a boltban még veszünk pár dolgot. Irány vissza a hajóra. A malacból bizonytalan a fellépés a fedélzetre, Skechers cipőm bánja. Ezt még hosszan kell szárítani.

Úti célunk ezúttal Brac szigeten van, az egyik leghíresebb strandot, a Zlatni Rat-ot közelítjük meg. Fürödni nem tervezünk, de a vidék arra is csodálatos. Ehhez nyugat felől körbevitorlázzuk Hvar-szigetét, majd erős negyedszélben küzdünk a hullámokkal. A hajó nagyon jár, kajütben nem szabad tartózkodni. Max egy Beton elkészítése kedvéért. De szigorúan csak rövid ideig. Kelet felől egyre feketébb felhők gyülekeznek. A tervet feladjuk, elengedjük Zlatni Rat-ot és visszafordulunk. A Hvar-sziget innenső oldalán találunk egy érdekes helyet. Stari Grad. Sok öböl, mooring és bója mezők. Közel is van viszonylag. Ő lesz az. Ott éjszakázunk.

A város rendkívüli fekvésű. Védett öbölben, háttérben hegyekkel. Vadonatúj kikötővel. Nincs egy hely sem. Visszamegyünk a külső öbölbe, ott sok a bója. Hajót lekötjük, ránk sötétedik. Nekiállunk főzni. Kiderül, a hús döglött. Nincs vacsora. Sétáljunk be Stari Grad-ba, majd ott vacsorázunk. Az út az erdőn keresztül vezet. Még nincs koromsötét, de már alig látunk. 2 km a város. Visszafelé elkél majd a telefonba épített zseblámpa. A város kihalt, éttermek zárva, egy presszót találunk. Egy pelinkovac és egy kávé rendel. Elücsörgünk az ital mellett a vízparton. Kicsit filozofálgatunk. Jól esik. Nem kapkodunk. Majd eszünk hideget a hajón. Este 8 óra körül felállunk és visszaindulunk az öbölhöz. Félelmetes a koromsötét erdő, könnyű eltévedni. Fura az erdőnek a zaja. Lámpákat felkapcsoljuk. Bukdácsolunk a köveken. Pont arról beszélünk, hogy mi lenne ha valami útonállókkal találkoznánk, amikor kb. 20 m-re előttünk, közvetlenül az út mellett  bokor és avar zörgés, hangok. Szokatlan artikulációjú, de akár emberi is lehet. Majd csönd. Megtorpanunk. Mi legyen?! Fülelünk. Más út nincs visszafelé, be kell vállalni. Bízunk abban, hogy csak kecskék. Felkapcsoljuk újra mindkét lámpát és hangosan beszélgetünk. Az avar ropogás továbbra sem szűnik. Rossz érzésünk van. Végül elhaladunk az ominózis hely mellett. Senki és semmi nem ugrik elő a bokorból, de biztos, hogy van ott valami vagy valaki. Éppen lapul. Ott és akkor ez nagyon félelmetes. Közel 2 km-ert kell a vaksötét erdőn át botorkálnunk, hogy visszaérjünk az öbölhöz és átdisznózhassunk a bójára lekötött hajónkhoz. Érdekes élmény, főleg így visszatekintve, ott és akkor viszont kissé horrorisztikus. A nagy ijedségre bedobunk egy felest. Filmnézés, alvás.

Harmadik nap, 2016. november 23.

Borult a reggel. Éjjel hideg volt, a műszer este 11 óra körül 3 fokot mutatott. Szél gyenge. Trogírig közel 25 mérföldet kell mennünk és a hajót még vissza is kell tankolni. Időjárás előrejelzés már késő délutánra jósolja a vihar érkeztét. Baljóslatúak a felhők. A hajó kihült reggelre. 12 fok van odabent. Lefekvés után soha nem járatjuk a fűtést, inkább 2-3 takaróba burkolózunk. Így nem fázni egyáltalán. Reggel első teendő a fűtés bekapcsolása. 10 perc és meleg van.

Reggeli kiváló. Az idő sürget. Muszáj visszaállni a hajóval a vihar megérkezte előtt. Versenyt futunk. Nincs kedvünk vitorlázni. Motorral haladunk. Rendkívüli esemény nincs. A trogíri kikötőt délután 2 óra körül érjük el. Még hátravan a tankolás. Odaállni csak farral tudunk, a két hátsó bikára kötjük a köteleket. Ez a legkevésbé stabil rögzítés, de 10 percig biztos bírja.

A kutas elismerően néz ránk. Azt hiszi, hogy kimegyünk a nyílt vízre. Ő is tud a viharról, ami nagyjából 1,5 óra múlva lecsap. Megnyugtatjuk: senki nem megy sehová, maximum a segeti kikötőbe. Már csak egy cél lebeg előttünk, tegyük le a hajót és induljunk.

A személyzetet nem érjük el. Már a kikötő területén araszolunk. Sehol senki. Nincs mire várni. A szél mérsékelt, hely bőven van. Próbáljuk meg egyedül a hajó lekötését, a mooring felvételét. Betolatok, megállítom a hajót. Dávid szalad a csáklyával. Minden tovább tart, macerásabb és körülményesebb, de működik. Kötelek rögzítve. Közben megjönnek a hajóátvevők. Lazaság van, mindenki siet. Nincs búvár, nincs vitorla ellenőrzés. Egy kérdés mindössze: minden rendben volt?!  A válasz mellé egy palack kiváló minőségű villányi vörösbort is átnyújtunk, embereink teljes megelégedésére.  Elindulunk haza.

Utólag tudtuk meg, hogy a vihar kora este érkezett, akkora széllel, ami autókat is borogatott.

Jól időzítettünk, szerencsénk volt.