Vitorlázás – kezdő szint

Mivel a portálunk a vitorlázásról szól, igencsak időszerű, hogy a szokásos – lehetőségekhez mérten – egyszerű és érthető megfogalmazásokkal megosszuk az első lépéseket. Itt és most ne várjanak tőlünk szakkönyvekben fellelhető, a vitorlázási ismereteket a maga teljes komplexitásában tárgyaló anyagot. Azt hagyjuk meg a szakirodalom kedvelőinek. Félreértés ne essék: nem szeretnénk senkit lebeszélni arról, hogy az elméletet töviről hegyire ne sajátítsa el, s használja úgy a szakszavakat, mint második anyanyelvét. Ami biztos: az  alapokat meg kell érteni, de a tudást a gyakorlatban lehet megszilárdítani. Az alábbi iromány azoknak lesz érdekes, akik a hajlandóak az alapvető fizikai összefüggéseket elsajátítani és kellő óvatossággal önállóan szeretnék megérezni a vitorlázás ízét.

Ez persze nem a csúcs profi megközelítés. Ekkor még nem fogjuk tudni az adott szélviszonyok közepette elérhető legnagyobb menetsebességet elérni. Egy regattán a nuanszok is számítanak. Sokszor másodperceken múlik, hogy melyik hajó ér be először a célba.

Itt és most nem a regattán vagyunk és nem regattára képezünk skippereket. A cikkünket olyan hobbihajósok fogják olvasni és – reményeink szerint – mankóként a gyakorlatban is használni, akiket nem kizárólag a versenyszellem hajt. Akiknek nem számít, hogy a menetsebességet milyen áron tudjuk 1-2 csomóval tovább növelni. Ahogy gyakorlottabbak leszünk persze ez is egyre fontosabb lesz. De nem most.

Csapjunk bele. Van egy kiemelt megfontolás: a szél sebessége és iránya alapjaiban determinálja, hogy milyen irányban és milyen sebességgel tudunk haladni vitorlásunkkal. Mint hobbihajósok az első lépésünk az úti terv elkészítése. Honnan, hová akarunk utazni. Hol akarjuk az éjszakákat tölteni, milyen távolságra van az a kiindulási pontunktól és mennyi idő áll rendelkezésre az odajutáshoz. Érdemes nem kicentizni a rendelkezésre álló időt, mivel ilyen esetben előfordulhat, hogy kevésbé ideális szélerősség és irány esetén egyszerűen nem tudjuk vitorlával megtenni a távot. S ilyenkor bizony motorozni kell. Ennek előnye is van: konstans 7 csomós sebességgel kalkulálhatunk, hátránya viszont, hogy a hangos motor alapjaiban veszi el a vitorlával haladás csendjét és békéjét. A tanács mindenképpen az, hogy ne tervezzünk túl nagy távot, ha mindenképpen vitorlával akarunk haladni, ebben az esetben nem a „két pont között a legrövidebb út az egyenes” elv érvényesül, hanem keresve az ideális szélirányt krajcolva, azaz cikk-cakkban közelítjük meg az célállomást, megfelelő időközönként 90 fokos irányváltásokkal.

Fussunk tehát a dolognak úgy, hogy ne kelljen kapkodni, ne legyünk időzavarban, hagyjunk bőven idő teret magunknak. Célszerű, hogy a hajó átvételekor kérjük meg az átadó személyzetet, hogy a legfontosabb köteleket mutassák meg, azonosítsuk be (ezt nem szégyen akár le is írni) és keressük meg közösen a csörlőkarokat. Erre mindig figyeljünk, mindig tegyük vissza a helyére a karokat, drága muri, ha elveszítjük.

A legfontosabb kötelek a következőek:

Orrvitorla (más néven FOKK)  kihúzó (jobb és baloldali) és behúzó kötele. Ezek igen egyszerűen beazonosíthatóak. A behúzó kötél az orrvitorla betekert állapotában rögzítve van. A rögzítést oldanunk kell, ellenkező esetben hiába rángatjuk a kihúzó kötelet az orrvitorlát nem fogjuk tudni kihúzni. Az  orrvitorlát kiengedést követően a kihúzó kötelek valamelyikének a rögzítésével fixáljuk.

Fővitorla (más néven GRÓSZ) lényegesen több kötéllel rendelkezik. Ebből vannak olyanok, amit „jó tudni”, de az esetek többségében nem kell hozzányúlni, főleg ha precíz beállításukat követően lett átadva a hajó. Ezekkel a kötelekkel tudjuk például az esetleg lejjebb csúszott fővitorlát visszahúzni az árbóc tetejére vagy például ezzel tudjuk a fővitorla aljához rögzített bumm magasságát változtatni. Ezek jórészt megfelelő állásban, vitorlázásra alkalmas állapotban vannak, azaz ezekhez nem kell nyúlni, hagyjuk rögzítve őket.

A fővitorla behúzott állapotában vagy az árbócba van betekerve vagy a bumm-on egy zsákba lehet leengedést követően becipzározni. Az előbbi nagyon kényelmes, modernebb megoldás, gyakorlatilag egy végtelenített kötéllel lehet ki- és behúzni. Egyes hajókon, mint például a Bavaria, kihúzás előtt győződjünk meg arról, hogy az árbóc aljában lévő mechanikus váltókapcsoló a megfelelő, „kihúzás”- állásban van.

A fővitorla kiengedését megelőzően kissé lazítsuk a bumm rögzítő köteleket. Majd újra fixáljuk. Vigyázzunk: a bumm ezt követően a szél-alóli (széllel ellentétes) irányba dinamikusan ki fog lendülni. Ez figyelmet igényel, hiszen komoly sérülést, szerencsétlen esetben vízbe esést is eredményezhet az útjába eső személyzetnek.

A fentiekből következtetésképpen levonható, hogy ha ismerjük annak a néhány kötélnek a pontos funkcióját, akkor nem egy rakétatechnika kihúzni a vitorlákat. Annál nagyobb probléma lehet – főleg erős szélben – a vitorlák bevonása.

Ekkor is a legfontosabb a megelőzés. Igyekezzünk ne kerülni olyan helyzetbe, amikor az intenzív szél miatt minden vitorlával kapcsolatos művelet lényegesen nehezebbé, körülményesebbé válhat, esetleg káreseményt eredményezhet.

Egyben legyünk biztosak: a hajónkon visszavételkor a vitorlákat kihúzzák és ellenőrzik, hogy nincs-e rajtuk szakadás. Ha van, akkor máris oda a kaució jelentős részére. Ezt kerüljük el.

De hogyan tudjuk a problémás helyzeteket megakadályozni? Nézzük mire kell figyelni!

  • Intenzív és ideális irányú szélben elég ha csak az orrvitorlát húzzuk ki. Nem a Kék Szalagon vagyunk, nem harcolunk a másodpercekért. Élvezni és uralni szeretnék a momentumot. Csak az orrvitorla használatával is jelentős sebességet tudunk elérni. Szokjuk az élményt. A hajó kissé bedől, a szél erősségével párhuzamosan egyre jobban, de a tőkesúly kompenzálja a fordító nyomatékot. A vitorlás nem borul fel. Ha nagyon dől a hajó, akkor kicsit ejtsünk (lazítsuk, engedjük kijjebb a vitorlát)
  • Ha úgy ítéljük meg, hogy a szél erőssége és a hajó dőlése még jóval a komfort érzetünkön belül van, akkor részben kiengedhetjük a fővitorlát is. Nem muszáj teljesen kihúzni azt. Érezhető lesz a hatása, ami extra sebesség nyerésén keresztül fog lecsapódni.
  • Általánosan szólva a hajó a szembeszelet kivéve minden helyzetben képes vitorlázni. Ezért ha bármilyen rendkívüli esemény miatt meg kell állítani a hajót, akkor azonnal kormányozzuk szélbe. A vitorlás – bizonyos szempontból – olyan, mint a vonat: lendülete és tehetetlensége van. Nem fog azonnal megállni, hosszasan fog még siklani a vízen. Ezért mindig legyünk előrelátóak. Ne az utolsó pillanatban cselekedjünk. Figyeljük a térképet, a navigációt, a haladási irányunkat és a műszereket.
  • A vitorlákat bevonását megelőzően álljunk szélbe (széllel szembe). Ekkor lassulni kezd a hajó, a vitorlákon nem ébred a nyomáskülönbségből adódó tolóerő. Kezdjük az orrvitorlával. Cselekedjünk gyorsan, mert nagy szélben ilyenkor már csúnyán lobognak a vitorlák, könnyen szakadást eredményezve. A rögzítő kötelek oldásával párhuzamosan a behúzó kötél segítségével tekerjük be. Használjuk a csörlőt és a csörlőkart. Ha behúztuk, akkor rögzítsük a kötelet. A fővitorlánál rögzítsük középre a bumm-ot és a végtelenített kötéllel húzzuk be (vagy engedjük le) a vitorlát. A dolog nem komplikált, de azzá válhat, ha nem tudjuk azonnal és pontosan, hogy melyik kötél rögzíti a bumm-ot és melyik kötéllel húzzuk be a fővitorlát.

És most egy kicsit a széljárásokról!

A szél sebességét és irányát minden esetben tudjuk ellenőrizni illetve érzékelni  mind a műszereken, mind pedig az árbóc tetején elhelyezkedő – nevezzük így – szélkakason és felette lévő pörgettyű forgásának sebességén.

Szembe szél:

Az úgynevezett nem vitorlázható zóna. A hajó lassul, megáll, ezt követően elkezdhet sodródni hátrafelé. Ekkor szoktuk kiengedni vagy bevonni a vitorlákat. A kiengedett vitorla, mint egy zászló lobog. Erős szélben sérülhet a vitorlázat.

Negyedszél:

Kezdő vitorlázóknak ideális. Ilyenkor a szél felé haladunk. Vitorlákat élesítjük, minél jobban középre húzzuk. Megkülönböztetünk bal- illetve jobb csapáson mozgó hajókat, attól függően, hogy a negyedszél balról vagy jobbról érkezik. Ha menetirányunkhoz nem megfelelő a szélirány, akkor cirkálunk vagy krajcolunk. „A” pontból „B” pontba így sokkal hosszabb idő alatt fogunk eljutni. Cirkáláskor megfelelő időközönként irány váltunk, vitorlánk a másik irányból fogja kapni a szelet, az orrvitorla átcsúszik az ellentétes oldalra, akárcsak a bumm. A fordulás végrehajtása egyszerű és gyors manőver, a legénység minden tagja legyen erre felkészülve. A hajót a szél felé kormányozzuk, s a lendülete átbillenti a teljes szembe szél irányán. Vitorlákat lobogás mentesre állítjuk, élesítjük.

Félszél:

Ekkor a szél a hajó haladási irányára 90 fokos szögben érkezik. A vitorlák a lobogáshatárig legyen beélesített állapotban.

Háromnegyed szél:

A szél ferdén hátulról fúj. A vitorlákat ilyenkor minél jobban engedjük ki. Ügyeljünk arra, hogy ne lobogjanak. Megfelelő szélsebesség esetén jókat lehet haladni.

Hátszél (bő szél, raum):

A szél a hajó tatja felől érkezik. Ilyenkor a vitorlákat a lehető legjobban kiengedjük. Teljes hátszélben nem igazán érdemes vitorlá­znunk – főleg kezdőknek és nagy szélben –  mert  veszélyhelyzetet is eredményezhet. A menetirányunktól kicsit is eltérve előfordulhat, hogy a szél a vitorlák mögé kap, és un. perdülést okoz.  Az ilyenkor átcsapódó vitorlák sérülést, akár árbóc törést is okozhatnak. Kisebb szélben a fővitorlát kézzel, az orrvitorlához képest ellenkező oldalra is kihajthatjuk, ezt hívjuk pillangózásnak.

A vitorlázással nagy terjedelmű szakirodalmak foglalkoznak, amelyekben az elmélet olyan részletességgel kerül megtárgyalásra, amely ennek a cikknek a kereteit túlfeszíti. A fentebb leírtak célja az, hogy kisebb szélben, korábban önállóan még soha nem vitorlázó sportkedvelő barátaink is megtehessék az első lépéseket, s alap dolgokat megértve alkalomról alkalomra nagyobb rutinra tehessenek szert.

Emlékeztetésképpen az élet- és vagyonbiztonságot legmagasabb prioritásba helyező ökölszabályok:

  • A hajó átvételekor kérdezzük és jegyezzük meg, hogy melyik kötél mit mozgat.
  • Nagy, 15 csomós sebességet meghaladó szélben kezdők ne kísérletezzenek. Várjuk ki a megfelelő alkalmat, amikor kisebb a szél. A nagy szél általában magasabb hullámokkal jár, ami tovább növeli a balesetveszélyt.
  • Ha a hajó nagyon megdől, akkor kössük ki magunkat vagy fontoljuk meg a hajó vitorlázatának azonnal bevonását és haladjunk motorral tovább, lehetőleg a hullámokra merőlegesen
  • Fordulók esetén hangosan jelezzünk a legénység többi tagja részére, amikor megkezdjük a manővert, nehogy meglepje őket az átcsapódó vitorlavászon és a bumm.
  • A vitorlákat mindig szélbe állásnál engedjük ki vagy vonjuk be.
  • Ezt követően a köteleket rögzítsük és tisztázzuk ki.
  • Csörlőkarok mindig legyenek meg.
  • Rendkívüli események észlelése esetén (búvár, halászcsónak, zátony stb.) azonnal álljunk széllel szembe.
  • Az úti célunk elérése előtt időben vonjuk be a vitorlákat és motorral közelítsünk.
  • Viharos időben, nagy hullámok esetén a legénység viseljen mentőmellényt.

 És végezetül:  A tengeren nem magunk vagyunk. Találkozhatunk más vitorlással, egymás útját keresztezhetjük. Az ütközés elkerülésre a szabályok világosan megadják a kitérés módját.

Vitorlás hajó keresztezésekor a vitorláját baloldalon hordó hajónak van elsőbbsége a vitorláját jobb oldalon használó vitorlással szemben. Azaz a jobb-csapáson vitorlázó hajónak van előnye a bal csapáson haladó hajó ellenében. Amennyiben két vitorlás egymás útját keresztezi, de azonos csapáson vitorláznak, akkor a szél alatt haladó hajónak van útjoga a szél felett haladó hajóval szemben.

Alapszabályként elmondhatjuk: ha bizonytalanak vagyunk az elsőbbséget illetően, akkor megfelelő időben tegyük meg a másik hajó által is észlelhető kitérő manővert a találkozás elkerülésére.

Vitorlázni nem kötelező mindig és mindenkor, kezdőként várjuk ki a legideálisabb körülményeket, s a fokozatosság és mértékletesség elve alapján sajátítsuk el a vitorlázás gyakorlati tapasztalásait.