Hajónapló: Biograd / Kornati-szigetek / Zirje / Biograd

1. nap

Dátum: 2017. április 3.

Beindul a vitorlázás szezon. Másoknak talán már korábban, mi most, szokásunkkal ellentétben kicsit későbbre halasztjuk az első adriai túránkat. Okunk nyomós volt: Dávid barátom első gyermeke éppen mostanság született. Úti célunk a jól bevált Kornati-szigetek. Április tájékán elméletünk szerint az időjárás is kiszámíthatóbb. Az előrejelzés kiváló körülményeket ígér. Legalábbis 1 héttel az indulás előtt feltétlenül. Ahogy közeledik a start, sajnos sokat romlik a perspektíva, de még egész biztató. Várható sok napsütés, eső és szél. Nem baj. Régi jó szokásunk, hogy addig böngésszük az előrejelző portálokat, amíg olyat nem találunk, amely már kellemes idővel kecsegtet. A kérdés persze többé-kevésbé indifferens, mivel a hajó ki van fizetve, így is úgy is elmegyünk. Persze ez azért nem egészen így van: ha valami okból kifolyólag meg kell változtatni az időrendet, akkor a charter cégek – főleg előszezonban, bár a hajó foglaltságának függvényében –  hajlandóak némi rugalmasságot mutatni az átszervezést illetően. Volt már ilyenre is precedens. Ezúttal erre nem kerül sor. Április 3-án hajnali 2 órakor elhagyjuk Budapestet.

A túra alkalmával sokat fogunk dolgozni: 3 kamerával készülnek felvételek, autó- és hajótesztek, ezenkívül minden anyagot fel szeretnénk venni az áprilisi videó blogunkhoz is. Ehhez már az autóút során is videóznunk kell, ezért kicsivel több időt tervezünk a lejutásra. Biograd 650 km-re van, ami ideális körülmények között maximum 6 órás autózás. Plusz egy órát szánunk a beállításokra és felvételekre, így 9 órára le is érhetünk a helyszínre. Remélhetőleg a vitorlás is átadásra készen fog bennünket várni. Ez amúgy ritkán van így, kevés csúszás mindig van, általában 1-1,5 óra.

Az odaút simán telik, rendkívüli esemény nincs. Szokásoknak megfelelően váltjuk a vezetést, így mindenki tud egy keveset relaxálni. Jómagam mindössze 1 órát aludtam indulás előtt – így a horvát részen, mikor Dávid nyomta a penzumát  – azonnal beájultam. Ilyenkor 1-2 óra plusz pihenés nagyon sokat számít.

Biogradban a kikötő gyorsan megvan, ismerős a hely, már többször jártunk itt. A charter cégnél is régi kuncsaftként fogadnak bennünket és egy jó hírrel: a hajó indulásra kész. Kimegyünk a mólóra, a hajó valóban előkészítve vár. Gyors bepakolás, majd jön a szokásos elnagyolt hajóátadás – aminek sajnos meg is lett a böjtje, de erről majd később –, ezúttal a vitorlázatra és a hajó egy speciális extra tartozékára fordítunk kiemelt figyelmet.

Magáról a hajóról annyit, hogy ez egy 2013-as évjáratú, megkímélt, Bavaria 46 Vision típusú vitorlás. Az aszimmetrikus külső fedélzeten kívül van egy nagyon praktikus vezetéstechnikai segéd berendezése: egy olyan joystick kart kell elképzelni, ami direktben vezérli a hajó gázkarját, kormányát illetve az elöl és (ezúttal) hátul található sugárhajtóműveket. Mondják, hogy ezzel az eszközzel gyerekjátékká válik a hajó mozgatása kikötőben, benzinkútnál, de ami fontos: csak alacsony sebességnél szabad használni. Na, ennek kipróbálását már nagyon várjuk, akárcsak a hozzá kapcsolódó elméleti oktatást, ami a hajó átadó személyzet feladata (lenne). Nos, ez  meglehetősen nyúlfarknyira sikerül, mint később kiderült, sajnos még ők sem sajátították el annak a működését és azzal sem voltak tisztában, hogy csak az orrsugár működik, a tatsugár nem.

10.30-kor aláírjuk a papírokat és búcsút intünk a charter cég alkalmazottainak. Irány a Katina-sziget. Szél a kikötőben minimális, nem kell bajlódni a kötelekkel sem sokat, gyorsan leoldjuk elöl-hátul és máris mozgatom a gázkart előre. Elég nagy a hely, a hajó szépen el fog fordulni. Miután érezzük, hogy a joystick kar működtetése még a személyzetnek is nagy kihívásnak tűnik, ezért csak az orrsugarat kapcsoljuk be. A hajó megindul előre, s már lehetne is balra szedni a kormányt, amikor konstatálom, hogy a kormány elektronikusan rögzült. Se jobbra, se balra nem tudom fordítani. Itt bizony gond van. Elkezdem nyomkodni a joystick melletti gombokat, hátha onnan  lehet oldani a rögzítést, de nem. Semmi baj, majd az orrsugárral korrigálok. Az elmélet jó, de gyakorlatban már nem sikerül alkalmazni. Nem reagál az orrsugár sem. Na szépen vagyunk: a hajó már kint a csatornában, a kormány nem mozgatható, gázkar üresben rögzülve én pedig próbálok a joystick melletti gombokkal életet lehelni az irányító berendezésekbe. Szerencse, hogy nincs szél, különben már régen valamelyik környező hajóra rásodródtunk volna. Dávid rohangál előre, hátra, nem érti a helyzetet. Én sem. És ez a nagyobbik baj. Gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk. A hajó motort leállítom, gyújtást leveszem,  majd elölről kezdem az indítási folyamatot. Így minden nullázódik, a gázkar és a kormány újra mozgathatóvá válik. Hurrá! Ha szabadna, egyelőre tegyük zárójelbe a joysticket, majd a nyílt vízen játszunk egyet vele!

Kikötőt így már gond nélkül elhagyjuk, de a kisördög motoszkál. Nem igaz, hogy nem tudjuk elindítani az orrsugarat úgy, hogy közben ne reteszeljük a kormányt és a gázt. A kikötő külső oldalán, a nyílt víz felől meglátjuk a korábban már általunk többször, átmeneti jelleggel használt mólót. Próbáljunk meg megint kikötni partfalra! Közben a szél feltámad. Erősen fúj. Harmadjára, de sikerül a manőver. Működik az orrsugár is. Szépen kikísérleteztük. Mivel ekkor már 11 óra is elmúlik, nem szórakozunk tovább, elhagyjuk motorral a térséget.

A nap süt, a hőmérséklet 19 fok, szélsebesség 10 csomó. Irány a Pasman-sziget déli csücske, a fok megkerülését követően vitorlát húzunk. Senki nincs kint a vízen rajtunk kívül, pedig ideálisak a körülmények. Észak, észak-nyugati a szél, sebessége 12-15 csomó közötti. Kellemes negyedszél, minimális hullámokkal. Menetsebességünk 7-8 csomó között változik.  Katina-szigetet célozzuk be, ami a Kornatok északi részén fekszik, fantasztikus természeti környezetben.

Útközben a szél paraméterei folyamatosan változnak, az út második részében krajcolni kényszerülünk. Így lassabban közelítünk a cél felé, de legalább dinamikusan mozog hajó. Élő Facebook bejelentkezést tervezünk. 10 mp-nél nem hosszabbat, csak hogy ismételten felhívjuk a figyelmet az esti ajándék sorsolásra. Mielőtt élőbe nyomjuk, csinálunk pár próbát. Közben a hajó vészesen közeledik egy szigethez, szél szinte eláll, a hajó sebessége nullára csökken. Megy az élő bejelentkezés, közben sodródunk. A sziget egyre közelebb van. Lenyomjuk a mondandót, de rögtön utána már motort kell indítani és mielőbb elhajózni a sziget mellől. Innen már sima az út, Vela Proversa-n keresztül – ahol a vízmélység 2,5m – óvatosan motorral áthajózunk, s kikötünk Katinán.

Ettől az időpillanattól a túra végéig már nem működik a robotpilóta. Kellemetlen. Sem rezetelés, sem újraindítás, semmi nem segít. A charter cég nem tud távolról tanácsot adni, nekik sincs ötletük, hogy mi lehet a hiba.

Katinánál újra nagy szél támad, nem egyszerű a hajó lekötése a partfalhoz. A szélirányból fakadóan ez nem kellően védett, így nem maradunk éjszakára. Kicsi pihenőt követően elhagyjuk a szigetet és északabbra megyünk a Dugi Otok egy védettebb öblébe. Hatalmas bójamező, mi vagyunk egyedül. Biztonsággal lekötünk. Innen már nem megyünk tovább. 16 óra sincs még. Egy csodálatos disznótoros a vacsora, mangalica sertésből: hurka, kolbász, steak burgonyával. Este élő FB bejelentkezés és ajándék sorsolás. Nyertesünk Szarka Tamás. Gratulálunk.

2.nap

Dátum: 2017. április 4.

Előző éjjel 11 óráig bírtuk, utána visszavonultunk. A hajó belülről is nagyon kényelmes, széles nagy méretű ágyakkal. Nagyjából úgy aludtunk, mint a csecsemők. Nyugodt volt az  éjszaka, rendkívüli esemény nélkül. Reggel éledező szél, napsütés. 19 fokos maximumot jósolnak.  Mára egy hosszabb szakaszt tervezünk. 30 tengeri mérföld, Zirje-sziget, Stupica nevű öblébe szeretnénk eljutni. Ehhez, ideális esetben minimum 5 órára van szükség. Mannánál kicsit lassítunk, gyönyörködünk a magas sziklafalakban. Az út eseménytelen, de a robotpilóta hiánya fájó. Ha nincsenek nagy áramlatok, akkor le tudjuk mechanikusan rögzíteni a kormányt, de a hajó így is folyamatosan eltér a kívánt útvonaltól. Korrigálni kényszerülünk.  Gyakorlatilag megállás nélkül. A Kornatok külső részén vitorlázunk, így a szigetek nem csökkentik a szelet. Zirjén, ebben az öbölben már többször is voltunk. Kellemes környezet, csendes védett hely, a domboldalban 1400 éves várrommal.

Útközben jön egy nagy felismerés. Dávid észrevételezi, hogy a hajóhoz jár egy nagy méretű, önállóan felfúvódó mentőcsónak, ami a tat fedélzeten, az ülés alá van beapplikálva. Jelzem, hogy : OK, örülök, de hol a malac? Azt bizony nem hoztuk magunkkal. A kikötőben, átadáskor ez mindenkinek elkerülte a figyelmét. Pedig még a csónakmotort is beindítottuk a hajóátvételkor. Fura. Legközelebb ott lesz ez is a check-list-en. Malac nélkül lehet persze élni (de minek?!), bár ilyen esetben a mozgásunkban kissé korlátozottak vagyunk. Ha bójára kötünk, akkor a partra nem fogunk tudunk kimenni nélküle. Ez konkrétan itt a Stupica öbölben nem lett volna rossz, így sajnos elmarad a várrom meglátogatása. Legközelebb. Drónnal kiváló felvételeket csinálunk. Délután összedobunk egy chilis babot, estére indiai csirke. Egyik finomabb, mint a másik, sőt maradék is lesz másnapra. Napközben a BETON és a Whiskey-Kóla az aktuális kedvenc.

BETON = Becherovka + tonik

3. nap

Dátum: 2017. április 5.

Hamar eljött a túra utolsó napja. Mindig hamar eljön. 14 óráig vissza kell vinni a hajót és még elég messze vagyunk. Biograd 27 tengeri mérföldre van tőlünk. Nem vitorlázunk, ilyenkor mindig pontosan ki van számítva az idő. A hajót is újra kell még tankolni, sajnos a biogradi kikötőben lévő kút zárva. Murterbe tudunk behajózni, ahol nyitva lesz egy INA töltőállomás.

Borús a reggel, de hamar kiderül az ég. Verőfényes napsütés. Reggeli kimarad, erre most nem lesz idő. Felvesszük a hajóteszt videókat, s elhagyjuk az öblöt. Murterbe nem egyszerű bejutni. Sok a kis sziget, közöttük helyenként akár 2m-es vízmélységekkel. Jól meg kell nézni a térképet. Így is többségében 3m-nél nem mélyebbek a csatornák, de nekünk a 2,2m-es maximális merülésű hajóval tökéletes. A kikötőben a szél szinte nulla, könnyedén állunk tolatva a benzinkút mólójához. Közel van Biograd, jól kalkuláltunk az idővel.

Kikötőben várnak bennünket, a szél 5-6 csomós, figyelünk arra, hogy szél alól álljunk be, legyen lendületünk, így nem fúj el a szél, jól reagál a hajó. Ezúttal működik az orrsugár hajtómű, s nem ragad be sem a kormány, sem pedig a gázkar.

Hajó visszavétel flottul megy, a vitorlát természetesen megint kihúzzák és ellenőrzik, hogy nem szakítottuk-e el. Újfent jelezzük a disznó hiányát, a problémát a joystick-kel kapcsolatosan és a robotpilóta  használhatatlanságát. Cserébe kedvezményt ígértek a következő hajóbérlésnél.

Sajnos búvárt is kell várnunk, ezzel elmegy közel egy óra. Majd a hazaérkezésnél fog fájni ez a hosszú várakozás. 16 órakor indulunk vissza Budapestre. A túra ezúttal is tanulságos volt, sokkal alaposabban érdemes a hajó átvételt lemenedzselni, s akkor vélhetően észrevesszük a malac hiányát. Összességében minden rendben ment, szép emlékként húzzuk be ezt a strigulát is.