Vihar, erős és viharos szél

Tisztázzuk rögtön az elején: a vihart és viharos időjárást egy kellően nagy portál üveggel ellátott, lehetőleg szabályozott, kellemes klímájú nappaliból érdemes végignézni, ahonnan – ideális esetben – rálátni a tengerre. A jelentős hullámokra, az ömlő esőre, a villámokra és az égzengésre. Minden egyéb helyzet a vihar megtapasztalására pusztán kényszer megoldás, amit törekednünk kell elkerülni.

A tengeren a sport jellegéből fakadóan igaz, hogy nem mindig szikrázó napsütésben vitorlázunk. Rögtön az elején idézzük fel a már sokat emlegetett alapvetést, amit egy kellően megfontolt és ésszerű keretek között kihívásokat és izgalmakat kereső túravitorlázónak muszáj észben tartania: nem kötelező minden körülmények között kimenni a vízre. Érezzük persze mi is a késztetést a biztonságot nyújtó kikötő elhagyására. Ki van fizetve a hajó, használjuk azt ki, menjen bele a sok-sok tengeri mérföld.

Mielőtt azonban megkezdenénk annak tárgyalását, hogy miképpen cselekedjünk ha viharba és ehhez kapcsolódóan szokatlanul erős szélbe kerülünk egy dologban értsünk egyet: a 21. században, az internet korában, amikor a charter hajók többsége már vezeték nélküli internetet is kínál aprópénzért, folyamatosan figyelemmel kell követni az időjárás és szél előrejelző portálokat. Ilyenek a windguru.cz, a windfinder.com és sok-sok egyéb, hasonló, vitorlázók számára nélkülözhetetlen információkat tartalmazó oldalak. Mindig ezzel kezdjünk. Ezeken a felületeken a pontos helyszín megadásával óráról órára tudjuk figyelni  – az egyéb információk mellett (hőmérséklet, csapadék mennyiség, felhőtakaró) – a szél sebességét és irányát. Ezek a legfontosabb tények mielőtt kifutunk. És hagy fokozzam: ez annak eldöntésénél is legalább ilyen fontossággal bír, hogy hol és milyen formában tervezünk éjszakázni: horgonyon, bóján, partfalon egy elhagyatott öbölben vagy éppen a teljesen védett kikötőben muring kötélre rögzítve.

Egy rövid történet jut eszembe, ami még kevésbé tapasztalt vitorlázó korunkban esett meg velünk, valamikor 2010-es évek legelején. Többször béreltünk már az ominózus eset előtt Thomas-éktól hajót a Krk-szigeti Punatban. A csapat normális, barátságos és kicsit délies temperamentumú: gyors, de hiányos hajóátadás, nem precízen felkészített vitorlások, sok apró és banális, alapvetően elkerülhető problémák okozói ők. Mi is történt valójában ezen a kora júniusi napon?

Kikötőbe érkezésünkkor már észleljük, hogy a szél jelentős. Ugyan szépen süt a nap, de a kikötő – annak ellenére, hogy már igencsak beindult a szezon – még tele van, az árbócok erősen búgnak, csörömpölnek. Ez nem jelent jót, jelentős a szél. A hajóátadó csapat időben érkezik, a hajó ezúttal felkészítve, indulásra kész. Átvétel gyorsan lezajlik, bár érzékelve a kikötőben lévő közel 17 csomós szelet a srácok jelzik: a kibérelt vitorlások többsége bent marad mára, mivel a nyílt vízen 23 csomó felett a szélsebesség, akár 27-28-as lökésekkel. Ezt már a Beaufort skála szerinti 7-es fokozat, amikor a hullámok nagysága elérheti a 4-5 métert. Tanácstalanok vagyunk, de nem nyughatatlanok. Igyekszünk megfontoltnak mutatkozni, de bizonytalanságunkat eloszlatják charter cég emberei, amennyiben közlik: „…. nagy a szél kint, de nektek ez nem lesz gond ….” és ezzel magunkra is hagynak bennünket. Kész terveink vannak a napra, hajó kifizetve. A kikötőben üljünk?! Na nem, erről szó sem lehet. Megnézzük a térképet. A jól ismert, általunk már többször látogatott és az úti célok között az oldalon is bemutatott Susak-szigetre kellene eljutni. De ehhez sok a nyílt vizes szakasz, ahol tényleg gondok lehetnek a hullámokkal. Meglátjuk, legfeljebb visszajövünk, ha rosszak a körülmények. A nagy szélben a kiállás is körülményes: amint elengedjük a köteleket a vitorlás azonnal sodródni kezd, rá a mellettünk lévő hajóra, illetve megindulás után annak muringjára. Gyorsabban cselekszünk és nagyobb gázzal próbáljuk kivinni a hajót, hogy a nagyobb lendület kompenzálja kissé a viharos szél tolóhatását. Ez többé kevésbé sikerül, bár nagyon közel van a szomszéd hajó muringja, a hajócsavarba az nem akad bele. Kijutunk. A Punati öbölben biztatóan kicsik a hullámok. Kiérünk a nyílt vízre és egyre inkább elhagyjuk a Krk nyújtotta viszonylagos szél védelmet. Becélozzuk a Cres-sziget déli csücskét, addig szinte egyenes az út. Vitorlázásról szó sem lehet, nem akarjuk szétszaggatni a vitorlát, erős hát- illetve háromnegyed szelünk van, kellemetlen hullámokkal, amelyek hátulról jönnek, elég problémás szögben, a motor erőlködik, egyszerűen nem tudunk 5 csomónál nagyobb menetsebességet elérni. Ilyen fordulatszámon ez normál körülmények között már 7-8 csomós iramot generálna. A hullámok magassága valóban nem komfortos. Hullámvölgybe érkezve válik igazán félelmetessé, mivel minden irányban a hajó fölé magasodik a víz. Beállítjuk az auto-pilot-ot és behúzódunk az esővédő alá. Az Adria elhagyatott, senki sincs kint a vízen. Bezzeg a Vitorlászok csapata. A szél nem csökken, a hullámok iránya kissé változik, s mivel most már nem teljesen hátulról jön, ezért csúnyábban üti a hajó oldalát. A tőkesúlyos hajók elvileg elsüllyeszthetetlenek, kialakításából fakadóan keljfeljancsi’ módjára akár a vízszintesből is visszamozgatja a súlyon ébredő forgatónyomaték. Ezt mind-mind mi is tudjuk. Pontosan tudjuk. De ott és akkor ez más: a hajó már annyira bedől egy-egy hullámverésénél, hogy kezdjük átgondolni a biztonsági heveder célszerűségét. S ekkor egy akkora ütleget kapunk a hajó oldalára, hogy az ösztöneink és veszélyérzetünk gyors cselekvésre ösztökél: nincs tovább, ilyen körülmények között nem lehet lejutni Susakig, mielőbb döntést kell hozni, azonnal menedéket kell keresni. Túlzottan a nyílt vízen vagyunk. Opcióként felmerülhet Cres szigetének valamelyik kikötője vagy öble, de ez a szél és hullámok irányát látva azonnal kilőve, mivel a hajó oldalát nem tanácsos jobban a hullámok felé fordítani, amit az irányváltás generálna, esetleg azonnali vészhelyzetet előidézve illetve a szélfútta parton úgysem tudunk sehol kikötni. A végső elhatározás az, hogy kb. 2 óra küzdelem után mégiscsak próbáljunk meg visszajutni Punatba, oda, ahonnan elindultunk. Megfordulni sem könnyű. Ha rossz ütemben tesszük, akkor merőlegesen csapja a hullám a hajó oldalát, ami kellemetlen következményekkel járhatna, ezért az első, néhány másodperces hullámszünetet kihasználva egy nagyon gyors manőverrel 180 fokban visszafordulunk. Szerencsénk van. A szél pont szemből fúj, így a hullámok is onnan jönnek. Hegyre fel, völgybe le és ezt így csináljuk órákig.  A sebesség tovább csökken, a szembe hullám miatt  még jobban kínlódik a motor. Szerencsésen elérjük a kikötő bejáratát. Szinte földöntúli megváltás a csökkenő hullám az öbölben, a mérsékeltebb szél. S újra ott vagyunk, ahol 4-5 órája elindultunk. A kikötés sem egyszerű, nagy nehezen az ügyeletes kikocog a mólóhoz és beirányít az adott viharos erejű szélben kissé védettebb csatornába, ahol végül fájdalommentesen lerögzítjük a hajót.

A problémák elkerülésére az alábbi megfontolásokat kell figyelembe venni és az alábbiak szerint cselekedni:

  • Mindig kövessük az időjárás előrejelzéseket, ha nem muszáj, akkor ne fussunk ki, feleslegesen ne kockáztassunk.
  • Ha kint vagyunk a nyílt vízen, akkor mindig figyeljük az időjárási körülményeket és az égboltot: ha vihar érkezik, akkor az a felhőképből, annak haladási irányából és sebességéből jól megállapítható. Ha van rá még lehetőségünk, akkor keressünk menedéket: egy szélvédett öblöt bójával vagy egy kikötőt, ahová be tudunk menekülni
  • Horgonyon átvészelni a vihart semmiképpen sem tanácsos, még csendes vagy annak tűnő öblökben is kerülendő. Számtalan probléma és anyagi kár forrása lehet.
  • Mindig legyenek kéznél a mentőmellények és a biztonsági hevederek, ezeket hajó átvételkor kiemelten ellenőrizzük. Tiszteljük a tenger hatalmas erejét. Bármi áron kerüljük el vízbe esést, ami azonnali életveszélyes helyzetet teremthet kritikus időjárási körülmények között.
  • Rendelkezzünk megfelelő, vízhatlan vitorlás ruházattal. Főleg szembe hullámok esetén a tengervíz intenzíven fogja beteríteni a hajó tatját, a kormányállásokat.
  • A hajó belsejében mindent rögzítsünk, ellenkező esetben minden borul, sérül vagy törik.
  • A puffereket mindig emeljük be a hajóra, feleslegesen ne csapkodja a hullám, azoknak esetleges elvesztését kockáztatva.
  • Kiemelten ellenőrizzük a disznó megfelelő rögzítését, mivel abba is nagyon könnyen belekap a szél és akár le is dobhatja a hajóról, amit viharban lehetetlenség összeszedni.

A legjobb vitorlázó, az óvatos és megfontolt vitorlázó, aki a megváltozott körülmények között képes logikus döntéseket hozni. Ne feledjük: az elmélet megtanulása után a tapasztalatot csak a helyzetek valós átélésével lehet megszerezni. Vihart nem lehet szimulálni, annak meg kell érezni az „ízét”. Tisztelnünk a kell a természet erejét. Alkalmazkodnunk kell hozzá, kritikus helyzetekben jól kell cselekedni.

 

Most pedig lássuk, hogy mit tegyünk abban az esetben, ha váratlanul (bár tapasztalt vitorlázót váratlanul ritkán ér) vihar vagy viharos erejű szél csap le ránk és nincs esély menedéket keresni:

  • Azonnal vonjuk be és rögzítsük a vitorlákat és a bum-ot.
  • Indítsuk el a motor és állítsuk a gázkart közepes állásba. Hagyatkozzunk a motor erejére.
  • Forduljunk a szél irányába, igyekezzünk egyenletes tempóban a hullámokra merőlegesen haladni.
  • Öltsük fel a védőruházatot.
  • Vetessük fel a mentőmellényeket a legénységgel és tegyünk így mi is.
  • Zárjuk le a kabinnyílásokat.
  • A kormányoson kívül maximum egy ember maradjon kint a fedélzeten, a csapat többi tagja húzódjon a kabinokba.
  • A kint maradó skipper és segítője kösse ki magát a biztonsági hevederrel.
  • Távolodjunk minél messzebb a partoktól – kiemelten a szélfútta szakaszoktól óvakodjunk –  mivel addig nincsen baj, amíg a hullámok nem törnek meg. Partközelben, sekélyebb szakaszokon ez nem garantálható, ebben az esetben a hullám által a hajóra ható erő hatványozódik és drasztikusan megdöntheti és akár rá is tolhatja a partra.
  • Kiemelten figyeljük a navigációs térképet és a vízmélységet: nehogy az egyszerre felmerülő sok feladat miatt elkerülje a figyelmünket egy esetleg utunkba kerülő zátony, amelynek váratlan megjelenése azonnali baleset- vagy életveszélyes helyzetet eredményezhet.

 

Konklúzióként ismét hagy hívjam fel a figyelmet arra, hogy  a vihart és az igazán viharos erejű szelet megfelelő előrelátással célszerű elkerülni és mielőbb fedezékbe húzódni. Az előzetes tájékozódás az időjárási körülményekről technikai fejlődés jelenlegi fokán már nem kivitelezhetetlen cselekvés egy megfontolt és óvatos túravitorlázótól.