Hajónapló: Biograd / Zirje / Telascica / Kaprije / Biograd – 2017. június 5-8

  1. nap

Dátum: 2017. június 5.

Hát újra itt vagyunk. Ismét Biograd és ismét a Kornati-szigetek környéke. Ezt persze nem panasznak szánjuk. Sok a környéken a meglátogatandó sziget, és és kristálytiszta vizű öböl. Nagyjából ezt keressük egy kora nyári, bár meglehetősen meleg napon. Az előrejelzés kellemes időt ígér, sőt keddre és szerdára jelentősebb szelet. Reméljük így lesz és nagyokat fogunk vitorlázni. Előzetesen kijelöljük az útirányt, úgy döntünk, hogy délről észak felé cirkáljuk végig a nemzeti parkot, várhatóan ennek az iránynak fog jobban kedvezni a széljárás.

Biogradba már magától lejut az autó. 650 km, szinte végig autópálya. Jó szokásunk szerint hajnali 2 órakor már robogunk a Porsche Hungáriától kapott, vadonatúj Audi Q5-ös tesztautóval. Szép a kocsi, azt hiszem nem kell vele szégyenkezni, Günther sem fog ferde szemmel nézni ránk a kikötőben, amikor a böhöm X5-öse mellé parkolunk. Élvezzük a kocsit, jól elférünk, csomagtartó színültig pakolva. Útközben, ha már felkel a nap több videót és fényképet is készítenünk kell, mivel ígéretünkhöz híven a VITORLÁSZOK csapata mind írott, mind pedig videó tesztet is készít a szponzorok által adott termékekről.

Az út lefelé sima, eseménymentes. Keveset aludtam indulás előtt, talán két teljes órát sem, így az átlagtól is álmosabb vagyok, s mint kiderült a párom által precízen kikészített kávémat is otthon hagytam. Igaz, nem esek át rajta, mikor éjjel kihaladok a házból. Nagyot küzdök így az álmossággal, csipkedem, pofozgatom magam mire nagy nehezen lejutunk a horvát határig. Idáig Dávid alszik, szinte magzati pózban (szép, kényelmes az anyósülés és jól hátra dönthető), de a határ után rögtön átadom a volánt. Innentől én hunyok egy jelentőset, kb. 2 órát meg sem mozdulok. Mire újra észlelek már látjuk a tengert. Így könnyű a lejutás, sose legyen rosszabb. Elhagyjuk az autópályát, keresünk egy elhagyatottabb földutat, ahol ledrónozzuk az autót. Végül is ez egy SUV, kemény terepre való, bár valószínűleg senki nem fogja durva viszonyok közé vinni. Gépészkedünk vagy 1,5 órát, most már elég, menjünk a kikötőbe. 9 órára be is gördülünk a sorompón. Néhány jól sikerült fénykép beállítás a hajók mellett, s már jelentkezünk is be a vitorlás átvételére.

Jó cég ez a Pitter. Amellett, hogy ismerősként köszöntenek bennünket gyakorlatilag a csúcs hajójukat adják. 46 lábas Bavaria, vadonat új, talán a legszebb hajó, amivel az eddigi évek során mentünk. Emellett extrán méltányos árat is kínáltak, bár figyelembe vették, hogy egy Magyarországon egyre ismertebb duó vitorlázza majd a hajójukat és ebből fakadóan némi népszerűsítésre számítanak. Joggal. A Pitter Yach-charter talán a legkorrektebb cég az Adrián, nem a legolcsóbbak, cserébe viszont precízen felkészített, fiatal hajókkal dolgoznak. Csak ajánlani tudjuk őket.

Hajóátvétel gyorsan zajlik, 10.30 körül már el is hagyjuk a térséget. Az idő fülledt, szerencsére éppen nem süt a nap, így a párás meleg kicsit elviselhetőbb. A szél nem jelentős, átlagban a 10 csomó körül van. Gyors kiállást és a kötelező koccintást követően már izzítjuk is a windgurut és megnézzük a legfrissebb szél előrejelzéseket. Mára nem lesz jelentősebb szél, viszont a kedd és a szerda már komolyabbnak ígérkezik, mindennek tetejébe szerda estére igen erős borát is jósolnak. A szélirányokat nézve úgy döntünk, hogy Biogradból délre hajózunk a már jól ismert és korábban sokszor látogatott Zirje egyik védett és kedvelt öblébe. Így a keddi napon ideális irányú és kellően erős szélben cirkáljuk majd végig a Kornatokat és haladunk be a Telascica Nemzeti Parkba. Ez a terv, meglátjuk, hogy ebből mit sikerül valóra váltani.

Kiérünk a nyílt vízre. A táv Zirjéig nem jelentős, 25 mérföld körül van. Időben vagyunk, sokáig van világos. Vitorlákat kihúzzuk, s már „robogunk” is átlag 5 csomós sebességgel. A szél erőssége folyamatosan változik, de mi kitartóan haladunk. Krajcolva, azaz nem is feltétlenül a jó irányba. Órákkal később megunjuk, beindítjuk a motort és rendkívüli gyorsasággal becélozzuk az aznapi végállomásunkat. Az elv most a következő: két pont között a legrövidebb út az egyenes.

Este 6-kor a hajó már lekötve bójára, platform kinyitva, fürdésre kész állapotra hozva. Hoppá: a létra elmarad. Anélkül nehéz visszamászni, de pótoljuk haladéktalanul. Szponzor jelöltünk, a Generali molinója kitűzve, irány a víz. Eszméletlen élmény. Nem több 22 foknál, de az egész napos fülledt meleg után gyógyír elgyötört testünknek. Egy jó órát nem is hagyjuk el azt. Megéhezünk: a délben elfogyasztott kiváló gulyásleves és flekken hús után ideje elgondolkodni, hogy mit is akarunk vacsorázni. A nap már bukik le a horizonton. Ezt a malacon ülve, finoman pálinkázva élvezzük. Előkerül a JBL, s azon beindulnak a a 80-as, 90-es évek legnagyobb slágerei. és ez így megy addig amíg a nap teljesen le nem nyugszik, plusz még vagy 3 órát. Éjjel 11-kor még mindig a malacon ülünk. Közben jön Katy Perry, meg a Titánium is. Úgy tűnik szomszédaink is élvezik az általunk B. Tóth László-i igényességgel válogatott slágereket. Másnap a disznó környékét látva  az a gyanúnk ébred, hogy Mick Jagger is járt erre és bulizott egy nagyot. Közben elkészül a chilis bab is. Dávid időnként – mintha csak a Whiskey-kólát töltené újra – eltűnik és sutyiban kever rajta egyet. Késő van, ezt ma már nem esszük meg. Nyugovóra térünk. Hosszú volt a nap.

  1. nap

Dátum: 2017. június 6.

Az éjszaka békében telt. A hajó – mint már említettem talán eddigi legjobb vitorlásunk – mesés kényelmet kínál. Széles, 2 személyes ágyak, a 190 cm-emhez is megfelelő belmagasság, kabinonként saját WC-vel, zuhanyzóval. És forró víz, minden mennyiségben. Reggelre megérkezik a várva várt szél, már a védett öbölben is, ahol az éjszakát töltöttük 13 csomó felett van. Még csak 7 óra, de a nap már az égbolt egy meglepően magas pozícióján tartózkodik. Meleg lesz ma is. Német szomszédaink még alszanak, úgy tűnik, hogy nagyon belehúztak a előző éjjel, mert a mozgás legkisebb jelét sem tapasztaljuk. Kávéval a kezünkben értékeljük a előző napot és a térképet bújva spekulálunk a mai célirányon. Viszonylag egyértelmű, maximum olyan dolgokat kell eldönteni, hogy a Kornatokat külső vagy belső részén vitorlázzuk végig egészen fel a Telascica Nemzeti Parkig, ahol sok a rendelkezésre álló bója. Úgy döntünk, hogy nem is reggelizünk, hanem azonnal kihajózunk és amint lehet kihúzzuk a vitorlát. Köteleket eloldjuk és fájdalommentesen kilavírozunk a ringó hajók között. A nyílt vizet elérve nagyjából irányba fordulunk. A szél erősödik, konstans 15-16 csomó, iránya dél, dél-kelet. Orrvitorla, fővitorla teljesen kint. A szélirány enyhén váltakozik, többségében – legalábbis az ideális irányunkat ismerve – hátszél, ami néha átvált háromnegyed szélbe. A hátszélben az a fantasztikus, hogy nincs huzat, mivel a hajó menetiránya megegyezik a szél irányával. Olyan érzésünk támadhat, hogy teljes szélcsend van, a vitorlás viszont 6-7 csomóval gyönyörűen halad. Pillangózásra állítjuk a vitorlákat, a bumot amennyire csak lehet kitoljuk. Ennek az a veszélye, hogy agresszívebb szélirány változásnál a bum hirtelen átcsapódhat, ami nagy szélben szerkezeti károsodással, akár töréssel is végződhet. Elővigyázatosan korrigálunk hát az irányon, csak ahol szükséges és kis mértékben. Egészen hosszan haladunk így, fogy a táv, mindjárt odaérünk a Kornati-szigetek bejáratához. Egyre több vitorlás van kint, ideálisak a körülmények.

A szigeteken belül úgy döntünk, hogy cirkálni fogunk, így azonban nagyon lassan közelítünk a célhoz. Végül is ráérünk. Hatalmas félszeleket fogunk be, a pöffökre, széllökésekre viszont nehéz felkészülni, az bármikor jöhet. Azt is megfontoljuk, hogy kikössük magunkat, de végül erről lemondunk. A félszelet szeretjük, jelentőseket lehet haladni az ilyen széliránnyal. Átlagosan 6.5 csomóval nyomulunk, van úgy, hogy többször bejárjuk ugyanazt a szakaszt. Annyira jó ott a szél. És vannak a pöffök: az egyik akkorára sikerül, hogy néhány pillanat alatt 10 csomóra felviszi a sebességünket, s ezzel párhuzamosan egy, a komfort zónánkon már túlbillenő bedőlést eredményez. Gyorsan ejtünk, azaz elkormányozzuk a szél felől a vitorlást. A széllökések jellemzően nem tartanak tovább néhány másodpercnél, de tudnak váratlan helyzetek eredményezni.

Időben értünk a Telascica egyik festői öblébe. Még 18 óra sincs, a bójamezőn kevés a hajó. A nap hátralévő részében már nem mozgunk a hajóval, viszont beüzemeljük a disznót. A parton kellemes fekvésű étterem, valami családi vállalkozás, a KÖJÁL rögtön bezáratná, gyanítjuk. Mögötte egy jelentősebb domb magasodik. Gyors döntés születik: malaccal kimegyünk a partra, felmászunk a csúcsra, ott körbenézünk (esetleg csinálunk egy élő bejelentkezést), majd visszafelé jövet iszunk az étteremben egy Pelinkovac-ot. A hegyre megindulunk, de az út nehéz, göröngyös. Szikla-szikla hátán, bokatörő szakasz. A feléig megyünk, de ott feladjuk, nem hiányzik semmilyen sérülés. Lefelé az út még nehezebb, lépésről lépésre haladunk. Leérünk. Megisszuk a jól megérdemelt stampót, ami valami bizonytalan házi főzésű cuccos. Pelinkovac nincs.

Visszamegyünk a hajóra. A menü speciális, marhahús kockák valami egzotikus ragus szószban. Estefelé még érkezik egy fagyi hajó. Ilyet se láttunk még. Ma este nem jön Mick Jagger. Korábbi a lefekvés.

  1. nap

Dátum: 2017. június 7.

Szuper védett az öböl. Nincs hullámzás. Pihentető éjszaka. Reggeli ezúttal a hajón. A windguru szerint a szél még mindig egész jó lesz kint a nyílt vízen. Kisebb távot tervezünk, igyekszünk Biogradhoz, a bázishoz annyira közel jutni, amennyire csak lehet, hiszen így másnap, a hajó leadásakor sem kell majd annyira kapkodnunk. Kaprije környékét nézzük ki, onnan másnap 4 óra alatt beérünk a kikötőbe. Kint azért jóval kisebb a szél a vártnál. Ez persze nem akadályoz bennünket abban, hogy percek alatt kihúzzuk a vitorlákat. Megpróbálunk az adott szél paraméterekből a legnagyobb sebességet kinyerni. Kísérletezünk. Haladunk-haladunk, de vagy fájóan rossz az irány, vagy röhejesen alacsony a menetsebesség. Végül is ráérünk. Elkezdünk lightosan fogyasztani. Fogy az Unicum, fogy a táv is. Közben nézzük a windgurut. Jelentős borát mond éjszakára, ami a következő napra is kitart.

Védett öblöt keresünk. Mint mindenki. Sokadik próbálkozásra, már igencsak kora este végre behajózunk Kaprije-ba. Majdnem tele az öböl, a környéken ez a legvédettebb. Bizakodóak vagyunk, bár a helyiek is nyomatékosan jelzik az éjszakai szélvihart. Egy német katamarán mellé kötjük le a hajónkat. Eszményi minden. Kiváló fényviszonyok, sima és tiszta víz, fürdőző turisták. Az Isten nem gondolná, hogy néhány óra múlva elszabadul a pokol. A hús nem olvad ki, ergo úgy döntünk, hogy kidisznózunk a faluba. Az első étteremben bedobjuk a várva várt újabb Pelinkovac-ot. S ha már ott vagyunk akkor egy Przene Ligne-t (tintahal paprikás, borsos lisztben kisütve – a szerk.) is. Járunk egyet, hamarosan újra a hajón vagyunk. Átnézzük a felvett videókat, koccintunk még egyet-kettőt. Közben feltámad a szél. Biztos, ami biztos alapon még egy kötéllel lekötjük a hajót. Nehogy elszakadjon a kötél. A betontömb, amibe a bója kapaszkodik közel 2 tonnás, fogja majd a hajót remélhetőleg.

  1. nap

Dátum: 2017. június 8.

A jó hír az, hogy fogta a hajót, ezzel tényleg nem volt gond. A rossz hír viszont, hogy hajnali 3 óráig egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Éjjel 11-re már teles erővel tombolt a szél. 30-35 csomós konstans sebességgel és 45 csomós lökésekkel. Tudom. Megnéztem. Ki-be jártunk, követtük a drámai körülményeket. Csapkodó hullám, rángatózó hajók, feszülő kötelek. A fedélzeten az árnyékoló alatt kisebb a szél. Hátramentem a műszeren is megnézni a szelet. Kikerültem a szélárnyékból és pont jött ez pöff. Majdnem lelökött a hajóról. Belekapaszkodtam a kormányba.

Végül hajnalra mérséklődött a szél. Elaludtunk. 8-kor ébredés. Szél tovább csökkent, de még mindig 10-15 csomó között van. Remény van arra, hogy vitorlával menjünk vissza a kikötőbe. Így is teszünk. Hosszan vitorlázunk ki az öbölből. De tudjuk, hogy a szél csalóka. Itt szélárnyékban vagyunk, de az így is jelentős. Megkapjuk a első lökéseket, erősödik jelentősen a szél is. Ennek fele sem tréfa. Alig vannak kint a vízen, talán ha még egy hajót látunk a távolban. Csökkentjük a vitorla felületet. Elől csak a 2/3-a, a fővitorlának pedig a fele van kihúzva. Így is nagyon megyünk. 7 csomó konstans módon. Szerencsére nem drámaian dől a hajó, élvezetes az út.

13 órakor már a biogradi külső kútnál tankolunk. Nem szeretünk nagy szélben manőverezni a hajók között, mert az könnyen eltolja a vitorlást és ilyenekből lehetnek a károk. Sajna a szél a marinában is jelentős, 18 csomós, néha visszaesik 15-re. Persze erre is megvan a technika. Lehetőségekhez mérten mindig szél alól manőverezzük a hajót, így az kevésbé tolja el a kormánylapát által kijelölt ívről. Szépen betolatunk. Embereink már várnak, sőt a búvár is. Ilyen még nem volt. Egy perccel sem kellett a búvár miatt később indulnunk. A hajó visszavétel flottul megy. Összepakolunk és már kapjuk is vissza a 1300 Eur kauciót.

Irány Budapest, vár a család. Ismét egy nagy élménnyel lettünk gazdagabbak. És még egy fontos dolog: sok-sok tapasztalattal. Az időjárásról, szelekről és magáról erről a csodálatos sportágról: a vitorlázásról.